SG.hu
Broken Age
Kiadó: Double Fine Productions
Fejlesztő: Double Fine Productions
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium Dual Core E2160 1,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7600 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6850 XFX grafikus kártya, 3 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Botanicula, Grim Fandango, Monkey Island-sorozat
Kategória: kalandjáték
Több mint 15 évvel a legendás Grim Fandango megjelenése után Tim Schafer visszatért ahhoz a műfajhoz, amihez mindig is a legjobban értett. Ezek után nem meglepő, hogy a Broken Age az utóbbi évtized egyik, ha nem a legjobb klasszikus point and click kalandjátéka lett!
Tim Schafert minden kétséget kizáróan egy igazi legendának tekintik a kalandjátékok szerelmesei, hiszen a dizájner a műfaj aranykorának egyik meghatározó alakja volt. Olyan időtálló alkotások köthetők például a nevéhez, mint a The Secret of Monkey Island, a Day of the Tentacle, vagy amennyiben kizárólag saját műveit nézzük, akkor a Full Throttle, illetve a Grim Fandango. A LucasArts, a rajongók és az egész szakma is nagyon sokat köszönhetett neki, hiszen sajátos történetei és vicces megközelítése egyfajta védjeggyé vált, ám amikor mindenki a kalandjátékok halálát kezdte hirdetni, ő is úgy döntött, hogy hátat fordít a műfajnak.
Ekkor alapította meg saját fejlesztőcsapatát, avagy a Double Fine Productions-t, amivel számtalan nagyszerű videojátékot készített ugyan az elmúlt évtizedben - elég csak a Psychonauts-ra, vagy a főként tematikában erős Brütal Legendre gondolni -, azonban még a halálos fenyegetések ellenére sem merészkedett vissza múltjához. Egészen mostanáig! 16 évvel ugyanis a Grim Fandango megjelenése után Tim Schafer újra egy klasszikus kalandjátékot készített a stílus kedvelőinek, amivel emberünk ismét bebizonyította, hogy méltán tekinthetjük a szakma egyik koronázatlan királyának.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Broken Age címet kapott legújabb Schafer-kaland legnagyobb előnye, hogy valóban szinte minden téren olyan, mintha egy kilencvenes években született alkotás kapott volna mai köntöst. Mielőtt azonban alaposabban elmélyednénk a játékmenetben, érdemes megismerkedni a történettel, hiszen a sokat emlegetett dizájner játékait főként a sajátos cselekmények miatt szerettük annyira a múltban. Már a kampány indítása utáni első másodpercekben büszkén nyugtázhatjuk, hogy az öreg fejlesztő még nem vén fejlesztő, Tim ugyanis képes volt visszahozni egy kis parazsat a hőskorból, amit egy két szálon futó történetben éleszt újra lobogó tűzzé. A sztori Vella Tartine és Shay Volta történetét meséli el nekünk, ami az első fejezet alapján úgy tűnik, hogy sosem fonódik össze, de a később érkező folytatás - főként az elképesztő befejezést követően - biztosan tartogat még meglepetéseket.
A két karakter közül egyébiránt Vella egy fiatal lány, aki egy olyan tradicionális és konzervatív közegben éli világát, amelyben a szabályok és a hagyományok mindennél fontosabbak. A kis lázadó azonban jobban szeretné, ha kiszakadhatna mindebből, és megmenekülhetne attól a szertartástól is, amelynek keretein belül öt szűzlányt áldoznak fel a Mog Chothrának, avagy a helyiek mitikus szörnyetegének, akiről csakhamar kiderül, hogy egyáltalán nem a képzelet szüleménye. Vella természetesen agyafúrtabb annál, minthogy csak úgy odaadja magát a rémségnek, így az utolsó pillanatban megmenekül, hogy végre elkezdődjön az, amire mindig is várt: élete legnagyobb kalandja.
Shay Volta története a végkifejletet tekintve kísértetiesen hasonló Vella problémáihoz, de a fiatal fiú nem a hagyományok, hanem a Bossa Nostra űrhajó foglya, ami gondoskodik róla, és látszatküldetésekkel látja el annak érdekében, hogy ne unatkozzon. Shay azonban egyre nehezebben tudja elviselni a mindennapi rutint és az állandóságot, így kigondol egy tervet, amivel túljárhat a nagy testvérként figyelő űrhajó eszén. Egy váratlan ellenséges támadásnak köszönhetően csakhamar alkalom is nyílik a terv megvalósítására, és a fiú végre kiszakad a monotonitásból, hogy számára is megkezdődhessen élete legnagyobb kalandja. Egészen elképesztő, hogy bár már az első percek is hemzsegnek a vicces pillanatoktól, a történet folyamatosan olyan komoly témákat feszeget, amelyeknek köszönhetően a Broken Age képes elgondolkodtatni az embert. Erre pedig már hosszú-hosszú évek óta szinte egyetlen kalandjáték sem volt képes!
A játékmenet sajátossága egyébiránt az, hogy a két szálon futó cselekmény között bármikor szabadon váltogathatunk, így megtehetjük például, hogy előbb az egyiket, majd a másikat éljük át, de párhuzamosan is futtathatjuk a kettőt, amikor tehát egy kicsit elakadunk, vagy megunjuk az adott karaktert, egyetlen gombnyomással azonnal egy másik világ, egy másik problematika vár ránk. A Broken Age egyik nagy negatívuma ugyanakkor, hogy bár minden téren a klasszikusokat idézi, a játékmenet nehézségére ez egyáltalán nem igaz, így a fejtörők többsége túlzottan logikus, egyáltalán nem találkozhatunk például olyan nehézségű kihívásokkal, mint amilyenek Tim Schafer korábbi műveit jellemezték.
Ez vélhetően a mai elvárások hozadéka, akárcsak az, hogy bár van minden karakternek saját inventoryja, a tárgyak kombinációja is lehetséges, de a környezeti interakciók kapcsán nincsenek olyan sokszínű lehetőségeink, mint azt megszoktuk a klasszikusoktól. A point and click elemeknek köszönhetően értelemszerűen mindent, így a mozgást, a tárgyak vizsgálatát vagy a párbeszédek alakítását is kattintással tudjuk kivitelezni, ugyanakkor sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a témából.
A két karakter például nem rendelkezik merőben eltérő képességekkel, és nincsenek hatással a két világra az ellentétes cselekedetek sem, holott ezekkel könnyedén lehetett volna színesíteni a játékmenetet, de érződik, hogy nem is annyira az alkotók nem merték szabadjára engedni a fantáziájukat, sokkal inkább a mai játékosok igényei korlátozták le a végeredményt. Ennek köszönhetően sajnos a Broken Age hiába lett egy nagyszerű kalandjáték, hiába okoz majd feledhetetlen perceket a rajongóknak, titkon mindenki tudja, hogy Tim Schafer ennél többre is képes lett volna.
Nincsenek például igazán komoly kihívást rejtő fejtörők, így leginkább a Telltale Games által meghonosított trend érvényesül itt is, miszerint a sztori és a történet alakulása mindennél fontosabb, elég csak például a rendkívül jól kidolgozott, és megjegyezhető mellékszereplőkre gondolni, vagy arra, hogy már az első percek után együtt izgulunk azért, hogy hőseink elérjék pillanatnyi céljaikat. A Broken Age tehát úgy vonultat fel klasszikus hatásokat, hogy közben a mai igényeknek is igyekszik megfelelni, és bár sokan jobban örültek volna, ha ez utóbbi nem érvényesül, a Double Fine Productions csapatának bizonyára arra is gondolnia kellett, hogy befektetett pénzük meg is térüljön a későbbiekben - még ha a Kickstarter-kampány miatt nem is a saját tőkéjüket tették kockára.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Grafika:
A játék összképének pozitív megítéléséhez azonban nem csak a fentebb ismertetett tényezőket kell figyelembe venni, hanem a külcsínt is, lévén a Broken Age ezen a téren elképesztő teljesítményt produkál. Az alkotás grafikája ugyanis olyan, mintha egy komplett mesekönyv elevenedne meg előttünk rajzfilmes formában, így egy egészen sajátos, finoman szólva is gyönyörű élményt és hangulatot kapunk végeredményül, ami nagyon sokszor eszembe juttatta az Amanita Design nagyszerű kalandjait, különös tekintettel a Botaniculát.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Broken Age a kalandjátékok kliséit vonultatja fel mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén. Habár a két szálon futó történet miatt talán sokan azt hiszik, hogy bonyolult a kezelése és az irányítása, de a gyakorlatban teljesen letisztult és azonnal átlátható a végeredmény, legyen szó akár a karakterek irányításáról, akár a tárgyak megvizsgálásáról, vagy példának okáért az inventory előhívásáról.
Játszhatóság:
Mivel a fejlesztők pénze a munkálatok során elfogyott, ezért a Broken Age sajnos két részletben jelenik meg. A most tesztelt első felvonás ugyan nagyon mély és jó benyomást tett ránk, de mindössze 5-6 órányi tiszta játékidővel rendelkezett, ami nagyon kevés. Többjátékos mód értelemszerűen nincs, így a szavatosság egyelőre még nem mutat túl jó összképet.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia egy kalandjáték tekintetében nem meghatározó tényező, a nehézség azonban már nagyon is. A Broken Age esetében főként - egy kis képzavarral élve - az a probléma, hogy túl könnyű lett minden, így hiányoznak az igazán kemény fejtörők, amelyek annak idején gyakran napokig letargikus állapotba taszítottak minket. Itt azonban minden túl könnyed, túl logikus, ami inkább probléma, mint pozitívum.
Hangok, zene: Minden túlzás nélkül állítható, hogy elképesztő, amit a Double Fine Productions a hangok és a zenék terén összehozott a Broken Age-ben. Nem is annyira a zenék, mint inkább a szinkronok, amik a felső kategóriába repítik a játékot, hiszen a főhősöknek olyan világhírű sztárok adták hangjukat, mint Masasa Moyo és Elijah Wood, de a mellékszereplők között is olyan neveket találunk, mint Jack Black, Wil Wheaton vagy Richard Horvitz. Egy hollywoodi szuperprodukció is megirigyelhetné ezt a névsort!
Összegzés: Mindent összevetve a Broken Age az idei esztendő egyik első kellemes meglepetése! Bíztunk Tim Schaferben, és bár nem sikerült maradéktalant, vagy örök klasszikust alkotnia, sőt mi több, a történet második fele is ismeretlen még, azonban már most megszavazhatjuk a bizalmat a folytatásnak. Kicsit összetettebb fejtörők ugyan elfértek volna még benne, de a nagyszerű történet, a megjegyezhető karakterek, a sajátos küllem és a nagyszerű szinkronmunka azonban így is garantáltan elkápráztat majd téged is, ha szereted a klasszikus point and click kalandjátékokat.
Fejlesztő: Double Fine Productions
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium Dual Core E2160 1,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7600 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6850 XFX grafikus kártya, 3 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Botanicula, Grim Fandango, Monkey Island-sorozat
Kategória: kalandjáték
Több mint 15 évvel a legendás Grim Fandango megjelenése után Tim Schafer visszatért ahhoz a műfajhoz, amihez mindig is a legjobban értett. Ezek után nem meglepő, hogy a Broken Age az utóbbi évtized egyik, ha nem a legjobb klasszikus point and click kalandjátéka lett!
Tim Schafert minden kétséget kizáróan egy igazi legendának tekintik a kalandjátékok szerelmesei, hiszen a dizájner a műfaj aranykorának egyik meghatározó alakja volt. Olyan időtálló alkotások köthetők például a nevéhez, mint a The Secret of Monkey Island, a Day of the Tentacle, vagy amennyiben kizárólag saját műveit nézzük, akkor a Full Throttle, illetve a Grim Fandango. A LucasArts, a rajongók és az egész szakma is nagyon sokat köszönhetett neki, hiszen sajátos történetei és vicces megközelítése egyfajta védjeggyé vált, ám amikor mindenki a kalandjátékok halálát kezdte hirdetni, ő is úgy döntött, hogy hátat fordít a műfajnak.
Ekkor alapította meg saját fejlesztőcsapatát, avagy a Double Fine Productions-t, amivel számtalan nagyszerű videojátékot készített ugyan az elmúlt évtizedben - elég csak a Psychonauts-ra, vagy a főként tematikában erős Brütal Legendre gondolni -, azonban még a halálos fenyegetések ellenére sem merészkedett vissza múltjához. Egészen mostanáig! 16 évvel ugyanis a Grim Fandango megjelenése után Tim Schafer újra egy klasszikus kalandjátékot készített a stílus kedvelőinek, amivel emberünk ismét bebizonyította, hogy méltán tekinthetjük a szakma egyik koronázatlan királyának.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Broken Age címet kapott legújabb Schafer-kaland legnagyobb előnye, hogy valóban szinte minden téren olyan, mintha egy kilencvenes években született alkotás kapott volna mai köntöst. Mielőtt azonban alaposabban elmélyednénk a játékmenetben, érdemes megismerkedni a történettel, hiszen a sokat emlegetett dizájner játékait főként a sajátos cselekmények miatt szerettük annyira a múltban. Már a kampány indítása utáni első másodpercekben büszkén nyugtázhatjuk, hogy az öreg fejlesztő még nem vén fejlesztő, Tim ugyanis képes volt visszahozni egy kis parazsat a hőskorból, amit egy két szálon futó történetben éleszt újra lobogó tűzzé. A sztori Vella Tartine és Shay Volta történetét meséli el nekünk, ami az első fejezet alapján úgy tűnik, hogy sosem fonódik össze, de a később érkező folytatás - főként az elképesztő befejezést követően - biztosan tartogat még meglepetéseket.
A két karakter közül egyébiránt Vella egy fiatal lány, aki egy olyan tradicionális és konzervatív közegben éli világát, amelyben a szabályok és a hagyományok mindennél fontosabbak. A kis lázadó azonban jobban szeretné, ha kiszakadhatna mindebből, és megmenekülhetne attól a szertartástól is, amelynek keretein belül öt szűzlányt áldoznak fel a Mog Chothrának, avagy a helyiek mitikus szörnyetegének, akiről csakhamar kiderül, hogy egyáltalán nem a képzelet szüleménye. Vella természetesen agyafúrtabb annál, minthogy csak úgy odaadja magát a rémségnek, így az utolsó pillanatban megmenekül, hogy végre elkezdődjön az, amire mindig is várt: élete legnagyobb kalandja.
Shay Volta története a végkifejletet tekintve kísértetiesen hasonló Vella problémáihoz, de a fiatal fiú nem a hagyományok, hanem a Bossa Nostra űrhajó foglya, ami gondoskodik róla, és látszatküldetésekkel látja el annak érdekében, hogy ne unatkozzon. Shay azonban egyre nehezebben tudja elviselni a mindennapi rutint és az állandóságot, így kigondol egy tervet, amivel túljárhat a nagy testvérként figyelő űrhajó eszén. Egy váratlan ellenséges támadásnak köszönhetően csakhamar alkalom is nyílik a terv megvalósítására, és a fiú végre kiszakad a monotonitásból, hogy számára is megkezdődhessen élete legnagyobb kalandja. Egészen elképesztő, hogy bár már az első percek is hemzsegnek a vicces pillanatoktól, a történet folyamatosan olyan komoly témákat feszeget, amelyeknek köszönhetően a Broken Age képes elgondolkodtatni az embert. Erre pedig már hosszú-hosszú évek óta szinte egyetlen kalandjáték sem volt képes!
A játékmenet sajátossága egyébiránt az, hogy a két szálon futó cselekmény között bármikor szabadon váltogathatunk, így megtehetjük például, hogy előbb az egyiket, majd a másikat éljük át, de párhuzamosan is futtathatjuk a kettőt, amikor tehát egy kicsit elakadunk, vagy megunjuk az adott karaktert, egyetlen gombnyomással azonnal egy másik világ, egy másik problematika vár ránk. A Broken Age egyik nagy negatívuma ugyanakkor, hogy bár minden téren a klasszikusokat idézi, a játékmenet nehézségére ez egyáltalán nem igaz, így a fejtörők többsége túlzottan logikus, egyáltalán nem találkozhatunk például olyan nehézségű kihívásokkal, mint amilyenek Tim Schafer korábbi műveit jellemezték.
Ez vélhetően a mai elvárások hozadéka, akárcsak az, hogy bár van minden karakternek saját inventoryja, a tárgyak kombinációja is lehetséges, de a környezeti interakciók kapcsán nincsenek olyan sokszínű lehetőségeink, mint azt megszoktuk a klasszikusoktól. A point and click elemeknek köszönhetően értelemszerűen mindent, így a mozgást, a tárgyak vizsgálatát vagy a párbeszédek alakítását is kattintással tudjuk kivitelezni, ugyanakkor sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a témából.
A két karakter például nem rendelkezik merőben eltérő képességekkel, és nincsenek hatással a két világra az ellentétes cselekedetek sem, holott ezekkel könnyedén lehetett volna színesíteni a játékmenetet, de érződik, hogy nem is annyira az alkotók nem merték szabadjára engedni a fantáziájukat, sokkal inkább a mai játékosok igényei korlátozták le a végeredményt. Ennek köszönhetően sajnos a Broken Age hiába lett egy nagyszerű kalandjáték, hiába okoz majd feledhetetlen perceket a rajongóknak, titkon mindenki tudja, hogy Tim Schafer ennél többre is képes lett volna.
Nincsenek például igazán komoly kihívást rejtő fejtörők, így leginkább a Telltale Games által meghonosított trend érvényesül itt is, miszerint a sztori és a történet alakulása mindennél fontosabb, elég csak például a rendkívül jól kidolgozott, és megjegyezhető mellékszereplőkre gondolni, vagy arra, hogy már az első percek után együtt izgulunk azért, hogy hőseink elérjék pillanatnyi céljaikat. A Broken Age tehát úgy vonultat fel klasszikus hatásokat, hogy közben a mai igényeknek is igyekszik megfelelni, és bár sokan jobban örültek volna, ha ez utóbbi nem érvényesül, a Double Fine Productions csapatának bizonyára arra is gondolnia kellett, hogy befektetett pénzük meg is térüljön a későbbiekben - még ha a Kickstarter-kampány miatt nem is a saját tőkéjüket tették kockára.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Grafika:
A játék összképének pozitív megítéléséhez azonban nem csak a fentebb ismertetett tényezőket kell figyelembe venni, hanem a külcsínt is, lévén a Broken Age ezen a téren elképesztő teljesítményt produkál. Az alkotás grafikája ugyanis olyan, mintha egy komplett mesekönyv elevenedne meg előttünk rajzfilmes formában, így egy egészen sajátos, finoman szólva is gyönyörű élményt és hangulatot kapunk végeredményül, ami nagyon sokszor eszembe juttatta az Amanita Design nagyszerű kalandjait, különös tekintettel a Botaniculát. Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Broken Age a kalandjátékok kliséit vonultatja fel mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén. Habár a két szálon futó történet miatt talán sokan azt hiszik, hogy bonyolult a kezelése és az irányítása, de a gyakorlatban teljesen letisztult és azonnal átlátható a végeredmény, legyen szó akár a karakterek irányításáról, akár a tárgyak megvizsgálásáról, vagy példának okáért az inventory előhívásáról.Játszhatóság:
Mivel a fejlesztők pénze a munkálatok során elfogyott, ezért a Broken Age sajnos két részletben jelenik meg. A most tesztelt első felvonás ugyan nagyon mély és jó benyomást tett ránk, de mindössze 5-6 órányi tiszta játékidővel rendelkezett, ami nagyon kevés. Többjátékos mód értelemszerűen nincs, így a szavatosság egyelőre még nem mutat túl jó összképet.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia egy kalandjáték tekintetében nem meghatározó tényező, a nehézség azonban már nagyon is. A Broken Age esetében főként - egy kis képzavarral élve - az a probléma, hogy túl könnyű lett minden, így hiányoznak az igazán kemény fejtörők, amelyek annak idején gyakran napokig letargikus állapotba taszítottak minket. Itt azonban minden túl könnyed, túl logikus, ami inkább probléma, mint pozitívum. Hangok, zene:
Minden túlzás nélkül állítható, hogy elképesztő, amit a Double Fine Productions a hangok és a zenék terén összehozott a Broken Age-ben. Nem is annyira a zenék, mint inkább a szinkronok, amik a felső kategóriába repítik a játékot, hiszen a főhősöknek olyan világhírű sztárok adták hangjukat, mint Masasa Moyo és Elijah Wood, de a mellékszereplők között is olyan neveket találunk, mint Jack Black, Wil Wheaton vagy Richard Horvitz. Egy hollywoodi szuperprodukció is megirigyelhetné ezt a névsort!Összegzés:
Mindent összevetve a Broken Age az idei esztendő egyik első kellemes meglepetése! Bíztunk Tim Schaferben, és bár nem sikerült maradéktalant, vagy örök klasszikust alkotnia, sőt mi több, a történet második fele is ismeretlen még, azonban már most megszavazhatjuk a bizalmat a folytatásnak. Kicsit összetettebb fejtörők ugyan elfértek volna még benne, de a nagyszerű történet, a megjegyezhető karakterek, a sajátos küllem és a nagyszerű szinkronmunka azonban így is garantáltan elkápráztat majd téged is, ha szereted a klasszikus point and click kalandjátékokat.