Szekeres Viktor
Papás-babás - A Baromi őrjárat rendezőjének spermakomédiája
Íme az iskolapéldája annak, hogyan kell egy magyar címmel elriasztani a férfiakat egy olyan filmtől, ami inkább nekik szólna. Pedig a spermabank-rablós komédia igen élvezetes lett.
Hogy tetszett a Papás-babás?
Jay Chandrasekhar filmjei sosem voltak kifejezetten sikeresek, pedig a kultikussá vált Baromi őrjárat, valamint Sületlen paradicsom után lehetőséget kapott egy igazi hollywoodi közönségmozi készítésére is. Bár a Hazárd megye lordjai elég gyenge lett, de nem hozott rossz bevételt, igaz úgy tűnik, arra az Amerikában termelt 80 millió dollár nem volt elég, hogy folytatás készülhessen belőle. (A nemzetközi közönséget kifejezetten nem érdekelték az új Bo és Luke kalandjai.) A rendező ezután elkészítette még a Sörcsatát, utána pedig inkább tévésorozatok epizódjait rendezte, no meg a Broken Lizard-társulat más projektjeivel foglalatoskodott.
A Papás-babás nem Broken Lizard-film, de a rendező mellett az egyik főszereplő, Kevin Heffernan is ismerős lehet a BL-filmekből - a nem társulati tag, de vissza-visszatérő mellékszereplőkről nem is beszélve. A magyar címből ki lehet találni, hogy a film a gyerekvállalásról szól, azonban a Papás-babás elnevezés nem túlzottan beszédes, hiszen inkább utal egy csecsemőneveléssel foglalkozó filmre, ami nyilván a nőket érdekelne jobban, mintsem spermabank-rablósra.
A film története szerint egy fiatal pár gyereket akar vállalni, azonban hiába próbálkoznak, az asszonyka nem esik teherbe. Mint kiderül, ennek párja az oka, aki nem nagyon hisz a diagnózisnak, ugyanis fiatalon még spermadonorként is adományozta anyagát. Főhősünk a helyzetet természetesen úgy próbálja megoldani, hogy ellopja a spermabankban lévő, még termékeny mintáját. Vagyis megkísérli ellopni, mivel az közel sem olyan egyszerű, főleg, ha pár fogalmatlan barát és egy indiai maffiózó "segíti" ebben.
A Papás-babás egy ízig-vérig havermozi. Bár egy férj és egy feleség a főszereplő, a középpontban inkább a férj áll, valamint az ő próbálkozásai hol egyedül, hol pedig barátai közreműködésével, hogy megpróbáljon gyereket csinálni a feleségének. Pasik között pedig el lehet képzelni, hogy milyen poénokra lehet számítani, főleg, ha szem előtt tartjuk a rendező korábbi munkáit.
Éppen ezért nagy pozitívum, hogy az ízléstelenség egyáltalán nem hangsúlyos, ha mégis jelen van, akkor is inkább jópofán humoros. Persze olykor egy szereplő elkezd spermában fetrengeni, de ennyi belefér, maximum a sokéves átlagnál gyakoribb maszturbálás lehet kicsit sok egyeseknek. De legalább megtudjuk, hogy a nők szerint egy középkorú férfi kábé százszor önkielégít életében.
A Papás-babás remek példa arra, hogy az IMDb-n alacsony osztályzattal rendelkező filmek között is találhatunk olyat, ami bejönnek - csak kisebb valószínűséggel. Nyilván az, hogy cikkünk tárgya összességében nem örvend nagy tetszésnek, azt is jelenti egyben, hogy nem fognak sokan csápolni a megtekintése után, de akinek elege van, hogy mostanában csak értékelhetetlen recskázós komédiákat látott, annak jól fog esni egy olyan recskázós, amin valóban lehet nevetni. Persze aki semmiképpen sem tud élvezni anális, illetve övön aluli poénokkal, valamint szexuális utalásokkal, és persze visszatérő maszturbálásokkal súlyosbított filmet, az lapozzon a következő kritikára.
(Zárójelben azért jegyezzük meg, hogy nem csak a magyar címet érezzük elszúrtnak, hanem szinkront is, hiszen egy-két telitalálat magyar hangtól eltekintve az összkép nagyon természetellenes és merev lett.)
A Papás-babás nem Broken Lizard-film, de a rendező mellett az egyik főszereplő, Kevin Heffernan is ismerős lehet a BL-filmekből - a nem társulati tag, de vissza-visszatérő mellékszereplőkről nem is beszélve. A magyar címből ki lehet találni, hogy a film a gyerekvállalásról szól, azonban a Papás-babás elnevezés nem túlzottan beszédes, hiszen inkább utal egy csecsemőneveléssel foglalkozó filmre, ami nyilván a nőket érdekelne jobban, mintsem spermabank-rablósra.
A film története szerint egy fiatal pár gyereket akar vállalni, azonban hiába próbálkoznak, az asszonyka nem esik teherbe. Mint kiderül, ennek párja az oka, aki nem nagyon hisz a diagnózisnak, ugyanis fiatalon még spermadonorként is adományozta anyagát. Főhősünk a helyzetet természetesen úgy próbálja megoldani, hogy ellopja a spermabankban lévő, még termékeny mintáját. Vagyis megkísérli ellopni, mivel az közel sem olyan egyszerű, főleg, ha pár fogalmatlan barát és egy indiai maffiózó "segíti" ebben.
A Papás-babás egy ízig-vérig havermozi. Bár egy férj és egy feleség a főszereplő, a középpontban inkább a férj áll, valamint az ő próbálkozásai hol egyedül, hol pedig barátai közreműködésével, hogy megpróbáljon gyereket csinálni a feleségének. Pasik között pedig el lehet képzelni, hogy milyen poénokra lehet számítani, főleg, ha szem előtt tartjuk a rendező korábbi munkáit.
Éppen ezért nagy pozitívum, hogy az ízléstelenség egyáltalán nem hangsúlyos, ha mégis jelen van, akkor is inkább jópofán humoros. Persze olykor egy szereplő elkezd spermában fetrengeni, de ennyi belefér, maximum a sokéves átlagnál gyakoribb maszturbálás lehet kicsit sok egyeseknek. De legalább megtudjuk, hogy a nők szerint egy középkorú férfi kábé százszor önkielégít életében.
A Papás-babás remek példa arra, hogy az IMDb-n alacsony osztályzattal rendelkező filmek között is találhatunk olyat, ami bejönnek - csak kisebb valószínűséggel. Nyilván az, hogy cikkünk tárgya összességében nem örvend nagy tetszésnek, azt is jelenti egyben, hogy nem fognak sokan csápolni a megtekintése után, de akinek elege van, hogy mostanában csak értékelhetetlen recskázós komédiákat látott, annak jól fog esni egy olyan recskázós, amin valóban lehet nevetni. Persze aki semmiképpen sem tud élvezni anális, illetve övön aluli poénokkal, valamint szexuális utalásokkal, és persze visszatérő maszturbálásokkal súlyosbított filmet, az lapozzon a következő kritikára.
(Zárójelben azért jegyezzük meg, hogy nem csak a magyar címet érezzük elszúrtnak, hanem szinkront is, hiszen egy-két telitalálat magyar hangtól eltekintve az összkép nagyon természetellenes és merev lett.)
|
Papás-babás (The Babymakers)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 95 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Jay Chandrasekhar forgatókönyvíró: Peter Gaulke, Gerry Swallow operatőr: Frank G. DeMarco producer: Jason Blum, Jay Chandrasekhar, Brian Kavanaugh-Jones szereplők: Paul Schneider (Tommy Macklin) Olivia Munn (Audrey Macklin) Kevin Heffernan (Wade) Nat Faxon (Zig-Zag) Aisha Tyler (Karen) Constance Zimmer (Mona) |
