Gyurkity Péter
40 éve értünk el a Marsra
Négy évtizeddel ezelőtt szállt le az első szonda, több cél azonban megvalósításra vár.
1976 nyarán landolt égi szomszédunk felszínén az első, ember által készített eszköz, amely a helyszínen fotókat készített, illetve a bolygókörüli pályán maradó párjával együtt tudományos megfigyeléseket is végzett. A NASA megemlékezett az évfordulóról, amely egyben az egykori célok teljesítésének elmaradására is emlékeztet.
A webcast során több témában is beszédek hangzottak el, ezek során megemlítették a Mariner-9 által először visszaküldött, a felszínt ábrázoló képeket, majd pedig a Viking-1 és a Viking-2 fontosabb eredményeit. Az eredeti terv arról szólt, hogy az elsőként megérkező landolóegység július 4-én, az amerikai függetlenség kikiáltásának 200-ik évfordulóján hajtja majd végre a fontos manővert, a megfelelő helyszín kiválasztása azonban további munkát igényelt, így csak néhány nap késéssel sikerült azt végrehajtani. Ezt követően befutott az első, immár a felszínen készült fotó, amelyet további eredmények követtek.
Érdekességként említik meg, hogy akkor még a szakemberek sem voltak biztosak abban, hogy pontosan mit is találunk majd a Marson. Wernher von Braun például előzetesen arról beszélt, hogy a Mariner-9 valószínűleg egy 10 millió elefántból álló hatalmas csordát sem vett volna észre, míg mások azt javasolták, hogy inkább marsjárókat kellene odaküldenünk, amelyek ide-oda mozogva minden nap más és más tájat mutatnának meg nekünk – ez utóbbi a Curiosity és az Opportunity révén végül valóra is vált, bár a felszínen való féktelen száguldásról még most sem beszélhetünk. Szomorúságra ad okot továbbá, hogy még mindig messze vagyunk a marsraszállástól, az űrhajósok helyszínre juttatásához további komoly munka, rengeteg pénz, és jó néhány év szükséges.
Ma már jóval pontosabb képünk van a vörös bolygón uralkodó állapotokról, de a robotokkal elvégzett helyszíni vizsgálódás nem mindig pótolja személyes élményen alapuló munkát. Ezért is van nagy szükség az űrhajósok bevonásával végrehajtandó Mars-küldetésekre, amelyek azonban csak a 2030-as években indulhatnak majd el.
1976 nyarán landolt égi szomszédunk felszínén az első, ember által készített eszköz, amely a helyszínen fotókat készített, illetve a bolygókörüli pályán maradó párjával együtt tudományos megfigyeléseket is végzett. A NASA megemlékezett az évfordulóról, amely egyben az egykori célok teljesítésének elmaradására is emlékeztet.
A webcast során több témában is beszédek hangzottak el, ezek során megemlítették a Mariner-9 által először visszaküldött, a felszínt ábrázoló képeket, majd pedig a Viking-1 és a Viking-2 fontosabb eredményeit. Az eredeti terv arról szólt, hogy az elsőként megérkező landolóegység július 4-én, az amerikai függetlenség kikiáltásának 200-ik évfordulóján hajtja majd végre a fontos manővert, a megfelelő helyszín kiválasztása azonban további munkát igényelt, így csak néhány nap késéssel sikerült azt végrehajtani. Ezt követően befutott az első, immár a felszínen készült fotó, amelyet további eredmények követtek.
Érdekességként említik meg, hogy akkor még a szakemberek sem voltak biztosak abban, hogy pontosan mit is találunk majd a Marson. Wernher von Braun például előzetesen arról beszélt, hogy a Mariner-9 valószínűleg egy 10 millió elefántból álló hatalmas csordát sem vett volna észre, míg mások azt javasolták, hogy inkább marsjárókat kellene odaküldenünk, amelyek ide-oda mozogva minden nap más és más tájat mutatnának meg nekünk – ez utóbbi a Curiosity és az Opportunity révén végül valóra is vált, bár a felszínen való féktelen száguldásról még most sem beszélhetünk. Szomorúságra ad okot továbbá, hogy még mindig messze vagyunk a marsraszállástól, az űrhajósok helyszínre juttatásához további komoly munka, rengeteg pénz, és jó néhány év szükséges.
Ma már jóval pontosabb képünk van a vörös bolygón uralkodó állapotokról, de a robotokkal elvégzett helyszíni vizsgálódás nem mindig pótolja személyes élményen alapuló munkát. Ezért is van nagy szükség az űrhajósok bevonásával végrehajtandó Mars-küldetésekre, amelyek azonban csak a 2030-as években indulhatnak majd el.