Gyurkity Péter
Nem okoz memóriavesztést a hibernáció
A feltételezésekkel szemben a denevéreknél nincs komoly memóriakiesés, ez jóval kevésbé probléma.
A hibernáció kérdése évtizedek óta izgatja az űrkutatással, illetve annak jövőjével foglalkozó szakembereket és a téma iránt érdeklődőket. Korábban úgy vélték, hogy az emlősök által is gyakran (elsősorban a tél során) alkalmazott élettani állapot komoly alváskiesést, ezáltal pedig memóriavesztést okoz, egy új tanulmány szerint erről azonban a legtöbb esetben szó sincs.
A lengyel Mammal Research Institute kutatói Bulgáriából származó, apró, mindössze 20 és 45 gramm közötti testsúlyú denevéreket, azok viselkedését vizsgálták meg kísérleteik során. Ezen állatokról eddig is tudtuk, hogy egy bizonyos hőmérsékleti határérték átlépése után a torpornak nevezett állapotba helyezkednek, testhőmérsékletük lecsökken, mozgásuk megszűnik, az ernyedt mozdulatlanság eredményeként pedig a szívverés percenként alig 10-re csökken, a metabolizmus lelassul - ezzel kompenzálják az élelem utáni kereséshez szükséges magas energiafelhasználást. Ebben az állapotban az állatok REM-ciklusa megrövidül, nagyon kevés időt töltenek nyugodt alvással, emiatt pedig korábban arra gyanakodtak, hogy memóriakiesést kénytelenek elszenvedni, ami sokszor az általuk korábban eltárolt élelem újbóli megtalálását is megnehezíti.
A mostani kísérletben két csoportra osztották a kijelölt példányokat, ezek egyike a napi helyismereti, valamint élelemkutatási gyakorlatokat követően 22 Celsius-fokon, a másik pedig 7 fokos környezetben pihenhetett. A szakemberek azt várták, hogy a hideg helyen lévő, hibernációba kényszerülő példányok számára jóval nehezebb feladatot jelent majd a gyakorlatok újbóli elsajátítása, a fontosabb pontokra való emlékezés (ilyen volt például egy, a víz fölé magasodó száraz ág, ami a pihenés lehetőségét biztosította a gyakorlatok közben), ám nem ez következett be, a két csoport között ugyanis nem mutatkozott jelentős különbség a tanulási képesség és annak sebessége között.
A denevérek számára rendkívül fontos az őket körülvevő környezet pontos ismerete, a fontosabb pontok kijelölése és azok újbóli megtalálása. A mostani eredményekből arra következtetnek, hogy az evolúció során különböző viselkedési és pszichológiai technikák fejlődtek ki ezen állatokban, amelyekkel ellensúlyozni tudják a torpor negatív következményeit, a rövid távú memóriában tárolt emlékeket magasabb testhőmérséklet mellett például alig 1-2 óra alatt konvertálták át a hosszú távú memóriába, de itt még további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, pontosan mi is segít nekik ebben.
A hibernáció kérdése évtizedek óta izgatja az űrkutatással, illetve annak jövőjével foglalkozó szakembereket és a téma iránt érdeklődőket. Korábban úgy vélték, hogy az emlősök által is gyakran (elsősorban a tél során) alkalmazott élettani állapot komoly alváskiesést, ezáltal pedig memóriavesztést okoz, egy új tanulmány szerint erről azonban a legtöbb esetben szó sincs.
A lengyel Mammal Research Institute kutatói Bulgáriából származó, apró, mindössze 20 és 45 gramm közötti testsúlyú denevéreket, azok viselkedését vizsgálták meg kísérleteik során. Ezen állatokról eddig is tudtuk, hogy egy bizonyos hőmérsékleti határérték átlépése után a torpornak nevezett állapotba helyezkednek, testhőmérsékletük lecsökken, mozgásuk megszűnik, az ernyedt mozdulatlanság eredményeként pedig a szívverés percenként alig 10-re csökken, a metabolizmus lelassul - ezzel kompenzálják az élelem utáni kereséshez szükséges magas energiafelhasználást. Ebben az állapotban az állatok REM-ciklusa megrövidül, nagyon kevés időt töltenek nyugodt alvással, emiatt pedig korábban arra gyanakodtak, hogy memóriakiesést kénytelenek elszenvedni, ami sokszor az általuk korábban eltárolt élelem újbóli megtalálását is megnehezíti.
A mostani kísérletben két csoportra osztották a kijelölt példányokat, ezek egyike a napi helyismereti, valamint élelemkutatási gyakorlatokat követően 22 Celsius-fokon, a másik pedig 7 fokos környezetben pihenhetett. A szakemberek azt várták, hogy a hideg helyen lévő, hibernációba kényszerülő példányok számára jóval nehezebb feladatot jelent majd a gyakorlatok újbóli elsajátítása, a fontosabb pontokra való emlékezés (ilyen volt például egy, a víz fölé magasodó száraz ág, ami a pihenés lehetőségét biztosította a gyakorlatok közben), ám nem ez következett be, a két csoport között ugyanis nem mutatkozott jelentős különbség a tanulási képesség és annak sebessége között.
A denevérek számára rendkívül fontos az őket körülvevő környezet pontos ismerete, a fontosabb pontok kijelölése és azok újbóli megtalálása. A mostani eredményekből arra következtetnek, hogy az evolúció során különböző viselkedési és pszichológiai technikák fejlődtek ki ezen állatokban, amelyekkel ellensúlyozni tudják a torpor negatív következményeit, a rövid távú memóriában tárolt emlékeket magasabb testhőmérséklet mellett például alig 1-2 óra alatt konvertálták át a hosszú távú memóriába, de itt még további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, pontosan mi is segít nekik ebben.