Gyurkity Péter
Civilizációnk összeomlására figyelmeztet a NASA
Egy új tanulmány szerint az összeomlás nehezen elkerülhető, de ez nem is lehetetlen feladat.
Manapság (ahogy az egyébként évezredeken át megfigyelhető volt) a különböző világvége-elméletek és a vég közeledtével kapcsolatos jóslatok igencsak népszerű témának számítanak. A NASA Goddard Space Flight Center most egy olyan tanulmány finanszírozásában segédkezett, amely a múlt tapasztalataira támaszkodva igyekszik felmérni a teljes összeomlás esélyeit.
Az anyag készítői a több tudományos területet felhasználó Human And Nature DYnamical (HANDY) modellre támaszkodva sorolják fel civilizációnk fontosabb pilléreit, és emelik ki, hogy amennyiben ezen pillérek közül egyszerre többet is komoly problémák hálóznak be, az igencsak komor jövőképet vetít elénk. A múlt nagy birodalmainak és kultúráinak (Róma, az ókori India, a kínai Han-dinasztia, valamint Mezopotámia) példáiból kiindulva figyelmeztetnek arra, hogy az amúgy stabilnak és erősnek látszó struktúrák is sebezhetőnek és gyengének bizonyultak, különösen akkor, ha ezen főbb területeken (lakosság, klíma, vízellátás, mezőgazdaság, illetve energia) egyszerre jelentkeztek a problémák.
A gondok súlyosbodása két fő vonal mentén figyelhető meg. Az egyik az erőforrások végsőkig történő kimerülése, amely a környezet pusztításával és annak felélésével jár együtt, a másik pedig a társadalom hagyományos építményének kettészakadása a hatalmasok és az elnyomottak csoportjára. Az elmúlt ötezer év minden nagyobb kataklizmájánál megfigyelhető ez a folyamat, ma pedig különösen kitűnő az erőforrások felélése és pazarlása, amely különösen a jómódúaknál jellemző, miközben a javak nagy részét megtermelő tömegek számára alig marad valami.
A technológiai fejlődés szerintük nem nyújthat megoldást a problémára, mivel a nagyobb hatékonyság egyben az erőforrások fokozottabb felhasználását is eredményezi, ez pedig egy bizonyos határon túl nem biztosítható. Hozzáteszik azonban, hogy a legrosszabb jövőkép nem elkerülhetetlen, itt felelős politikai döntésekkel és a társadalomban végrehajtott változtatásokkal valós eredményeket érhetünk el. Szerintük a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a megújuló technológiák széleskörű alkalmazásával van esélyünk elkerülni a katasztrófát, amit azonban a lakosság növekedési ütemének csökkentése kísérne - hogy ezt milyen módszerekkel érnénk el, az még kérdéses.
Manapság (ahogy az egyébként évezredeken át megfigyelhető volt) a különböző világvége-elméletek és a vég közeledtével kapcsolatos jóslatok igencsak népszerű témának számítanak. A NASA Goddard Space Flight Center most egy olyan tanulmány finanszírozásában segédkezett, amely a múlt tapasztalataira támaszkodva igyekszik felmérni a teljes összeomlás esélyeit.
Az anyag készítői a több tudományos területet felhasználó Human And Nature DYnamical (HANDY) modellre támaszkodva sorolják fel civilizációnk fontosabb pilléreit, és emelik ki, hogy amennyiben ezen pillérek közül egyszerre többet is komoly problémák hálóznak be, az igencsak komor jövőképet vetít elénk. A múlt nagy birodalmainak és kultúráinak (Róma, az ókori India, a kínai Han-dinasztia, valamint Mezopotámia) példáiból kiindulva figyelmeztetnek arra, hogy az amúgy stabilnak és erősnek látszó struktúrák is sebezhetőnek és gyengének bizonyultak, különösen akkor, ha ezen főbb területeken (lakosság, klíma, vízellátás, mezőgazdaság, illetve energia) egyszerre jelentkeztek a problémák.
A gondok súlyosbodása két fő vonal mentén figyelhető meg. Az egyik az erőforrások végsőkig történő kimerülése, amely a környezet pusztításával és annak felélésével jár együtt, a másik pedig a társadalom hagyományos építményének kettészakadása a hatalmasok és az elnyomottak csoportjára. Az elmúlt ötezer év minden nagyobb kataklizmájánál megfigyelhető ez a folyamat, ma pedig különösen kitűnő az erőforrások felélése és pazarlása, amely különösen a jómódúaknál jellemző, miközben a javak nagy részét megtermelő tömegek számára alig marad valami.
A technológiai fejlődés szerintük nem nyújthat megoldást a problémára, mivel a nagyobb hatékonyság egyben az erőforrások fokozottabb felhasználását is eredményezi, ez pedig egy bizonyos határon túl nem biztosítható. Hozzáteszik azonban, hogy a legrosszabb jövőkép nem elkerülhetetlen, itt felelős politikai döntésekkel és a társadalomban végrehajtott változtatásokkal valós eredményeket érhetünk el. Szerintük a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a megújuló technológiák széleskörű alkalmazásával van esélyünk elkerülni a katasztrófát, amit azonban a lakosság növekedési ütemének csökkentése kísérne - hogy ezt milyen módszerekkel érnénk el, az még kérdéses.