Ritka az olyan játék, melyben fontosabb szerepet kapnak a hangok, mint maga a külső és az esetlegesen felbukkanó ellenfelek. Az Amnesia: A Machine for Pigs egy olyan horror, ahol nem attól kell rettegni, amit látunk, hanem inkább attól, amit csak hallunk.

A thechineseroom alkotásában nincsenek a sarokból előugró szörnyetegek. Sokkal inkább arra koncentráltak a csapatnál, hogy minden egyes ilyen résznél attól féljünk, hogy talán most lesz ott valaki. És ez beválik. Nagyon is. Főleg, ha valaki fülhallagatóval játszik - én ezt nagyon ajánlom.

Talán rögtön a közepébe vágtam, de nem nagyon van más választása a kritikusnak. Az Amnesia folytatása ugyanis egy olyan lenyűgöző, félelmetes és érdekes sztorival rendelkezik, amiről bármit elárulni vétek. Így inkább csak annyit mondanék róla, hogy a The Dark Descent sztoriját is kenterbe verő történet kellően le fogja kötni a játékost - igaz, maximum 4 órára, mert nagyjából ennyi idő alatt tudjuk le a programot.



Az Amnesia: A Machine for Pigsben folyamatosan lefele vezet az utunk. A kezdeti kastélyból eljutunk a viktoriánus korabeli utcákra, majd ezek alá is, ahol egy titokzatos és halálos gyár húzódik. Ez egy olyan váltás, mint amit anno a Silent Hillben tapasztalhattunk, mikor megszólalt a harang.

A ködös utcák és a viszonylag gazdagon felszerelt Brennenburg kastély után ugyanis nagy váltást jelent a gyár, ahol folyamatosan mennek a gépek és minden hang a frászt hozza ránk. És itt találkozunk a ... nevezzük Valaminek, amely elől bujkálnunk kell. Közeledtét villogó fények jelzik, így mikor ezt látjuk a lámpánkon, azonnal el kell oltanunk és a legsötétebb sarokba behúzódni.

A Valami azonban nem bukkan fel túl sokszor. A játékban a legtöbb időt felfedezéssel töltjük. Feltérképezhetjük a történetet, utánpótlásokat kutathatunk fel és hasonló, a Dear Estherben is látott feladat vár ránk. Sajnos azonban nincsen őrület-mérő és a lámpánkból sem fogy ki soha a szufla, ezek nekem azért hiányoztak.

Az irányításnál is történtek változások. Az ajtóhoz nem elég odamenni és megnyomni egy gombot, ennél sokkal interaktívabb a dolog. Az ajtóhoz lépve le kell nyomni az egér bal gombját, majd előretoljuk az egeret és nyílik is. Ez azért jó, mert így mi "szabályozhatjuk", hogy milyen gyorsan nyitjuk ki az ajtót.



A logikai feladványok sajnos elég kis kihívást jelentenek, pár perc alatt a legnehezebb részen is átjuthatunk. De valahogy ezt sem tudja az ember negatívumként értékelni. Ennek oka ismét a történet. A nyomokban Clive Barker és H.P. Lovecraft elemeket is tartalmazó sztori ugyanis egy nagyon rejtélyes végkifejlet felé tart, mely sokakat meg fog lepni.

Az Amnesia: A Machine for Pigs méltó módon folytatta az elődöt, sok helyen még túl is lépve azon. Így aki szereti a túlélő-horrorokat és már megunta az Outlast elmegyógyintézetét, az bizonyára örömmel veti majd bele magát a disznó-gyár nyújtotta borzongásba. Reméljük lesz még pár folytatás.