Ötvös Tibor
Dunkirk - Christopher Nolan háborús eposza
Minden filmesnek meg van a maga álomprojektje és most Christopher Nolan is megvalósíthatta azt. A Dunkirk minden egyes képkockáján érezni a rendezőzseni alázatát a harc és az abban résztvevő katonák iránt és nem mellékesen egy újabb klasszikust tett le az asztalra.
Hogy tetszett a Dunkirk?
Christopher Nolan egy megkerülhetetlen zseni, a jelen kor egyik legbiztosabb kezű rendezője, aki képes két Batman film között olyan, kisebbnek számító remekműveket letenni az asztalra, mint A tökéletes trükk vagy az Eredet. Éppen ezért voltam nagyon kíváncsi, hogy A sötét lovag trilógia lezárása után milyen projektbe vág bele legközelebb. Szerencsére nem hazudtolta meg önmagát és ismét egy mesterművet alkotott, melyet még sokáig fogunk etalonként állítani a háborús filmek elé.
A Dunkirk a balul sikerült Dinamó hadműveletet ülteti át a vásznakra, mely során a brit légierő 300 ezer szövetséges katonát menekített ki a náci seregek által körbekerített Dunkirk térségéből. Az alaphelyzet már önmagában bátor vállalás, hiszen nem egy, a szövetségesek számára győztes csatát láthatunk, hanem éppen egy balul sikerült hadművelet tárul a szemeink elé. Aki pedig azt várja, hogy a Ryan közlegény megmentése vagy éppen Mel Gibson szintén pazar A fegyvertelen katonája által nyújtott brutalitást kapja, az csalódni fog. A filmest ugyanis jobban érdekelték azon részek, melyek a szenvedő katonák fejében játszódnak le.
Eme belső vívódáshoz pedig sikerült egy zseniális stábot verbuválni. Tom Hardy A sötét lovag - Felemelkedés után ismét többnyire csak a szemeivel játszik, hiszen szinte végig takarva van az arca alsó része. Rajta kívül Cillian Murphy és Tom Glynn-Carney is nagyon nagy átéléssel oldja meg a feladatot és valóban átérezzük a rettegésüket és a feszültséget. Egyedül talán Kenneth Branagh lóg ki a sorból, de ez nem az ő hibája. A színész mindent kihoz a parancsnok karakteréből, ám sajnos elég klisés még így is. Apró hiba az amúgy tökéletes vásznon.
Mert ezt leszámítva minden a helyén van. Alapból már azért hatalmas taps jár, hogy nincs túltolva a játékidő, a kicsit több mint másfél órás menet bőven elég. Nolan adhatna ilyen szempontból különórákat azon kollégáinak, akik képtelenek kivágni akár egyetlen snittet is a filmjükből, hiszen ismét bizonyítja, hogy a kevesebb sokszor több. Hans Zimmer pedig olyan hangulatos és a történéseket alátámasztó muzsikát írt a Hoyte Van Hoytema kamerája által közvetített letaglózó képek alá, hogy a dallamok még sokáig a fülünkben csengenek majd.
Nehéz elfogultság nélkül írni a Dunkirk által nyújtott élményről, hiszen saját véleményem szerint Nolan eddig nem tudott hibázni. Lehetett szidni a "túl okos" Csillagok közöttet, lehetett fanyalogni A sötét lovag - Felemelkedés hosszán és kevésbé epikus mivoltán vagy az Eredet lezárásán, de egyet nem lehet: nem elismerni ezen művek fontosságát. És a Dunkirk pazarul illeszkedik a sorba, méltán foglalja el a helyét a képzeletbeli trónon a többi klasszikus háborús film mellett (Ryan közlegény megmentése, Apokalipszis most, Jó reggelt, Vietnam!). Az év végi listákon pedig mindenképpen találkozunk majd a címmel.
A Dunkirk a balul sikerült Dinamó hadműveletet ülteti át a vásznakra, mely során a brit légierő 300 ezer szövetséges katonát menekített ki a náci seregek által körbekerített Dunkirk térségéből. Az alaphelyzet már önmagában bátor vállalás, hiszen nem egy, a szövetségesek számára győztes csatát láthatunk, hanem éppen egy balul sikerült hadművelet tárul a szemeink elé. Aki pedig azt várja, hogy a Ryan közlegény megmentése vagy éppen Mel Gibson szintén pazar A fegyvertelen katonája által nyújtott brutalitást kapja, az csalódni fog. A filmest ugyanis jobban érdekelték azon részek, melyek a szenvedő katonák fejében játszódnak le.
Eme belső vívódáshoz pedig sikerült egy zseniális stábot verbuválni. Tom Hardy A sötét lovag - Felemelkedés után ismét többnyire csak a szemeivel játszik, hiszen szinte végig takarva van az arca alsó része. Rajta kívül Cillian Murphy és Tom Glynn-Carney is nagyon nagy átéléssel oldja meg a feladatot és valóban átérezzük a rettegésüket és a feszültséget. Egyedül talán Kenneth Branagh lóg ki a sorból, de ez nem az ő hibája. A színész mindent kihoz a parancsnok karakteréből, ám sajnos elég klisés még így is. Apró hiba az amúgy tökéletes vásznon.
Mert ezt leszámítva minden a helyén van. Alapból már azért hatalmas taps jár, hogy nincs túltolva a játékidő, a kicsit több mint másfél órás menet bőven elég. Nolan adhatna ilyen szempontból különórákat azon kollégáinak, akik képtelenek kivágni akár egyetlen snittet is a filmjükből, hiszen ismét bizonyítja, hogy a kevesebb sokszor több. Hans Zimmer pedig olyan hangulatos és a történéseket alátámasztó muzsikát írt a Hoyte Van Hoytema kamerája által közvetített letaglózó képek alá, hogy a dallamok még sokáig a fülünkben csengenek majd.
Nehéz elfogultság nélkül írni a Dunkirk által nyújtott élményről, hiszen saját véleményem szerint Nolan eddig nem tudott hibázni. Lehetett szidni a "túl okos" Csillagok közöttet, lehetett fanyalogni A sötét lovag - Felemelkedés hosszán és kevésbé epikus mivoltán vagy az Eredet lezárásán, de egyet nem lehet: nem elismerni ezen művek fontosságát. És a Dunkirk pazarul illeszkedik a sorba, méltán foglalja el a helyét a képzeletbeli trónon a többi klasszikus háborús film mellett (Ryan közlegény megmentése, Apokalipszis most, Jó reggelt, Vietnam!). Az év végi listákon pedig mindenképpen találkozunk majd a címmel.
|
Dunkirk (Dunkirk) magyarul beszélő, amerikai-angol-francia történelmi dráma, 106 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Christopher Nolan Operatőr: Hoyte Van Hoytema Zene: Hans Zimmer Producer: Christopher Nolan, Emma Thomas Forgatókönyvíró: Christopher Nolan Tom Hardy (Farrier) Cillian Murphy (Fuldokló katona) Kenneth Branagh (Bolton parancsnok) James D'Arcy (Winnant kapitány) Priyanka Chopra (Victoria Leeds) Fionn Whitehead (Tommy) Mark Rylance (Dawcett) |
