A technológia segítségével hatékonyabb tesztek végezhetők el és a diagnózisok is pontosabbak lehetnek.

A virtuális valóság segít a poszttraumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedő amerikai katonák kezelésében, ugyanis lehetővé teszi a traumatikus háborús élmények újra átélését. Terápiás célokra is alkalmas, például a depresszió vagy a paranoia esetében. A paranoiás pácienseket olyan helyzetekkel konfrontálják a virtuális környezetekben, amelyeket meg kell oldaniuk. Az elképzelés bevált, sikerült a paranoiás tüneteket mérsékelni. A technológiával a fóbiák szintén legyőzhetők és a demencia is kezelhető. Sőt, a virtuális valóság szemüvegek a hátfájás kezelésére szintén hatékonyak lehetnek.

Az informatikával kapcsolatos idegtudományok széles köréből az agykiolvasási kísérletek kapják a legnagyobb médiafigyelmet. Ezekben a kísérletekben azt próbálják meg rekonstruálni, hogy az emberek mire gondolnak éppen vagy mit éreznek, hogy így lehessen előrejelezni a döntéseiket. Michael Gaebler, a lipcsei Max Planck Intézet munkatársa szkeptikus abból a szempontból, hogy belátható időn belül lehet-e majd precízen mérni a gondolatokat vagy akár kiolvasni azokat. Azt a szakértő is elismerte, hogy ezek látványos kísérletek, viszont kevéssé hatékonyak és még nagyon messze vannak attól a szakemberek, hogy megbízható előrejelzéseket tegyenek. Hozzátette, hogy nem hiszi, hogy ezt a dolgot még az ő életében sikerül megvalósítani.

A kutató az idegtudomány aktuális kihívásaira összpontosít, például arra, hogy miként lehetne objektív módon mérni a szubjektív, komplex élményeket. Az eddigi kísérleteket Gaebler nem tartotta kiforrottnak, ezeknél ugyanis a résztvevőknek az érzelmi tesztek során statikus, bosszús vagy szomorú arcokat ábrázoló fekete-fehér képeket mutatnak és azt remélik, hogy azok érzelmeket váltanak ki belőlük, miközben mérik a neuropszichológiai reakcióikat. Gaebler rámutatott, hogy a virtuális valóság a laboratóriumi kísérletek során élethűbb szimulációt tesz lehetővé és jobban mérhetővé válnak a gondolkodás vagy az érzések.


A szakértő a kollégáival (Simon Hofmann, Felix Klotzsche, Alberto Mariola) együtt tavaly bevezetett egy új rendszert, amelynek keretében a kísérletekben résztvevő személyek egy Oculus Riftet kaptak, miközben ezzel párhuzamosan a testi reakcióikat és az agyhullámaikat EEG-vel mérték. A felhasznált tartalom egy virtuális valóság hullámvasút-utazás volt. A döntés nem véletlenül esett erre a felvételre, ugyanis egyrészt nem léptek fel a virtuális valóság szimulációs betegségek, vagyis ennél az emberek nem kezdtek el könnyen szédülni vagy nem lettek rosszul, másrészt egyszerűbb volt az agyi jeleket mérni, mert a felhasználók alig mozogtak. A tudósok feljegyezték, hogy mit láttak a résztvevők az út alatt, majd mindegyikük megítélhette, hogy mennyire volt felkavaró számára az élmény. Ezután ezt az értéket összehasonlították az út során mért fiziológiai adatokkal. Az utóbbiak alapjait az alfa-hullámok jelentették.

Emellett zajlik a VReha program, amelyben Gaebler is komoly szerepet tölt be. A kutatók ennek keretében virtuális valóság alkalmazásokat fejlesztenek ki és azokat a szoftvereket a betegek használhatják, hogy kideríthető legyen, hogy milyen kognitív korlátozások léptek fel náluk. Egy szélütés után például sokan nem emlékeznek a mindennapos dolgokra. Az ilyen kognitív zavarokat és korlátozásokat sokkal nehezebb diagnosztizálni, mint például a mozgászavarokat és a bénulásokat. A szabványos tesztek gyakran túl régiek és nagyon absztraktok.

A digitális tesztekben komoly szerep jut a virtuális valóság szemüvegeknek és a Leap Motion gesztusvezérlésének is. E megoldásokkal sokkal átfogóbb képet lehet kapni a páciensek állapotáról, többek között megtudható, hogy valaki mennyi idő alatt old meg egy feladatot és milyen hibákat követ el. Ezáltal megalkotható lesz egy finomabb diagnosztika, hosszú távon pedig egy a jelenleginél jobb terápia is. A virtuális valóság ugyanakkor nem az abszolút megoldás, inkább mindent jobbá tehet.