Gyurkity Péter
Ezer képet közöltek a Marsról
A NASA ezer képet tett közzé oldalán, amik a felszín jellemzőit mutatják meg nekünk.
A Mars Reconnaissance Orbiter 2006 óta kering a vörös bolygó körül, folyamatosan fotózva annak felszínét, emellett azonban különböző tudományos méréseket is végez, egyéb küldetések lebonyolítását segíti a megfelelő helyszínek előzetes kijelölésével, a jövőben pedig átjátszó állomásként is szolgálhat, megkönnyítve a folyamatos kommunikáció biztosítását. A NASA most a szonda archívumából emelt át több mint ezer fotót, amelyeket egy csomagban közöltek a hivatalos oldalon.
A High Resolution Imaging Science Experiment (HiRISE) névre keresztelt kamera eddig is hatalmas munkát végzett, a most közzétett ezer felvétel csak ennek egy részét képezi. Több száz képen vehetjük szemügyre a felszínt szabdaló krátereket, amelyekből több százezer található itt meg, bár ezek jó része az idők során eltérő módon formálódott, köszönhetően a vulkanikus tevékenységnek és az egyéb folyamatoknak. Azt a korábbi megfigyelésekből sejtjük, hogy a Marson egykoron hatalmas óceánok hömpölyögtek, de óriási vulkánokból sem volt hiány, ezek némelyike pedig ma is megtalálható, hiszen például az Olympus Mons a Naprendszer legnagyobb vulkánja, amely valószínűleg utoljára 25 millió évvel ezelőtt tört ki.
Korábban még nagyobb példányok lehetettek jelen a felszínen, ezek pedig az eddig gondoltnál jóval erősebbek lehettek – erre utal a Curiosity által idén kimutatott tridimit, amely a Földön az extrém forró vulkánok révén jön létre. Érdekesség azonban, hogy tektonikus tevékenységre utaló nyomot eddig nem találtunk, vagyis a vulkánok megjelenésére egyelőre nincs magyarázat. A nagy vízgyűjtő medencék viszont a talajvíz mozgása révén keletkezhettek, ezek némelyike egykor akár az életnek is otthont adhatott, a helyszín pedig egy-egy jövőbeni küldetés célpontja lehet, hogy az élet nyomait kutassuk. A négy évtizeddel ezelőtt felfedezett sarki jégsapkák, illetve a felszínen látható eróziós nyomok szintén folyók és óceánok egykori jelenlétére utalnak, bár a víz az alacsony gravitáció miatt valószínűleg egyszerűen elpárolgott.
A most közzétett anyagokat hamarosan további felfedezések egészítik majd ki, legalábbis amennyiben a márciusban fellőtt ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) október 19-én valóban megérkezik majd a Marshoz. Az első adatok 2017 végén futnak majd be, hiszen a szonda nagyjából egy évet tölt majd a lassulással, ami a légkör megfigyeléséhez szükséges, 2018-ban pedig útnak indul a Lockheed Martin által készítendő robot, amely a Mars InSight küldetés keretében vizsgálja majd a vörös bolygót, a geológiai múltat igyekezvén feltárni.
A Mars Reconnaissance Orbiter 2006 óta kering a vörös bolygó körül, folyamatosan fotózva annak felszínét, emellett azonban különböző tudományos méréseket is végez, egyéb küldetések lebonyolítását segíti a megfelelő helyszínek előzetes kijelölésével, a jövőben pedig átjátszó állomásként is szolgálhat, megkönnyítve a folyamatos kommunikáció biztosítását. A NASA most a szonda archívumából emelt át több mint ezer fotót, amelyeket egy csomagban közöltek a hivatalos oldalon.
A High Resolution Imaging Science Experiment (HiRISE) névre keresztelt kamera eddig is hatalmas munkát végzett, a most közzétett ezer felvétel csak ennek egy részét képezi. Több száz képen vehetjük szemügyre a felszínt szabdaló krátereket, amelyekből több százezer található itt meg, bár ezek jó része az idők során eltérő módon formálódott, köszönhetően a vulkanikus tevékenységnek és az egyéb folyamatoknak. Azt a korábbi megfigyelésekből sejtjük, hogy a Marson egykoron hatalmas óceánok hömpölyögtek, de óriási vulkánokból sem volt hiány, ezek némelyike pedig ma is megtalálható, hiszen például az Olympus Mons a Naprendszer legnagyobb vulkánja, amely valószínűleg utoljára 25 millió évvel ezelőtt tört ki.
Korábban még nagyobb példányok lehetettek jelen a felszínen, ezek pedig az eddig gondoltnál jóval erősebbek lehettek – erre utal a Curiosity által idén kimutatott tridimit, amely a Földön az extrém forró vulkánok révén jön létre. Érdekesség azonban, hogy tektonikus tevékenységre utaló nyomot eddig nem találtunk, vagyis a vulkánok megjelenésére egyelőre nincs magyarázat. A nagy vízgyűjtő medencék viszont a talajvíz mozgása révén keletkezhettek, ezek némelyike egykor akár az életnek is otthont adhatott, a helyszín pedig egy-egy jövőbeni küldetés célpontja lehet, hogy az élet nyomait kutassuk. A négy évtizeddel ezelőtt felfedezett sarki jégsapkák, illetve a felszínen látható eróziós nyomok szintén folyók és óceánok egykori jelenlétére utalnak, bár a víz az alacsony gravitáció miatt valószínűleg egyszerűen elpárolgott.
A most közzétett anyagokat hamarosan további felfedezések egészítik majd ki, legalábbis amennyiben a márciusban fellőtt ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) október 19-én valóban megérkezik majd a Marshoz. Az első adatok 2017 végén futnak majd be, hiszen a szonda nagyjából egy évet tölt majd a lassulással, ami a légkör megfigyeléséhez szükséges, 2018-ban pedig útnak indul a Lockheed Martin által készítendő robot, amely a Mars InSight küldetés keretében vizsgálja majd a vörös bolygót, a geológiai múltat igyekezvén feltárni.