SG.hu
Március ötödikén kezdődött a hidegháború
Winston Churchill brit politikus 1946. március 5-én mondta el híres beszédét Fultonban. A fultoni beszéd egyik híres mondata szerint "Sötét idők köszönthetnek ránk újból… A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig egy vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre” . Ebben a beszédben hangzott el először a „vasfüggöny” kifejezés, ami aztán az elkövetkező hidegháborús korszak szimbólumává lett.
1945. februárjában Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián kijelentették, hogy a végsőkig folytatják a harcot a németek ellen, illetve ezen a konferencián határozták meg a háború utáni Európa sorsát. Ennek eredményeként Sztálin kiharcolta, hogy a náci Németország uralma alól felszabaduló Kelet-Európa a szovjet érdekszférába kerüljön. Erre azért kerülhetett sor, mert Roosevelt úgy gondolta – Churchill-lel ellentétben -, hogy Sztálin csak a Szovjetunió határainak biztosítására törekszik, s nem fogja a totalitárius rendszert exportálni Európa többi részére.
Később a potsdami konferencián Truman és Attlee hozzájárult Kelet-Poroszország orosz annexiójához, de a háború végével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a győztesek között új konfliktushelyzet érlelődik. Churchill jóslata beigazolódott, a nyugat-európai kommunista pártok szervezkedése, a totalitárius berendezkedés egyre több államban való bevezetése, illetve Sztálin imperialistákat bíráló megnyilvánulásai igazolták Churchillt.
Churchill - aki a II. világháború alatt Nagy-Britannia miniszterelnöke volt - a fultoni beszéd időpontjában már mint a konzervatív ellenzék vezéret tevékenykedett, és magánemberként tett látogatást az Amerikai Egyesült Államokban. Tekintélyes politikai múltja, a világháború megnyerésében vállalt elévülhetetlen érdemei miatt azonban a szónoklat nagy hatást váltott ki. A beszédben Churchill egyfelől az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között fennálló érdekközösséget emelte ki, másfelől pedig kritizálta a Szovjetunió expanzív külpolitikáját, és arra figyelmeztetett, hogy az angolszászok erélyes fellépése nélkül Európa kommunista uralom alá kerülhet.
A nyugati világ a beszédet nagy egyetértéssel fogadta, s mint ez várható volt a szovjet befolyás alatt álló területek mélységesen elítélték Churchill szavait, s azonnal ellenpropagandát indítottak. Churchillt háborús uszítással vádolták meg, és később a fultoni beszéddel bizonygatták hogy a hidegháborúért az angolszászok a felelősek. A szovjet történetírás viszont elsiklott afelett, hogy Sztálin már 1946. februárjában kinyilvánította, hogy az imperializmust a történelem szemétdombjára kívánja száműzni.
Churchill beszédében pontos helyzetképet adott a kontinensen a második világháború befejezése után kialakult helyzetről. A fultoni beszéddel és Sztálin megnyilvánulásaival elkezdődött egy több évtizedes feszült ideológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai időszak, amely az USA és a Szovjetunió rivalizálásával egy újabb világháborúval fenyegette a világot.
1945. februárjában Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián kijelentették, hogy a végsőkig folytatják a harcot a németek ellen, illetve ezen a konferencián határozták meg a háború utáni Európa sorsát. Ennek eredményeként Sztálin kiharcolta, hogy a náci Németország uralma alól felszabaduló Kelet-Európa a szovjet érdekszférába kerüljön. Erre azért kerülhetett sor, mert Roosevelt úgy gondolta – Churchill-lel ellentétben -, hogy Sztálin csak a Szovjetunió határainak biztosítására törekszik, s nem fogja a totalitárius rendszert exportálni Európa többi részére.
Később a potsdami konferencián Truman és Attlee hozzájárult Kelet-Poroszország orosz annexiójához, de a háború végével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a győztesek között új konfliktushelyzet érlelődik. Churchill jóslata beigazolódott, a nyugat-európai kommunista pártok szervezkedése, a totalitárius berendezkedés egyre több államban való bevezetése, illetve Sztálin imperialistákat bíráló megnyilvánulásai igazolták Churchillt.
Churchill - aki a II. világháború alatt Nagy-Britannia miniszterelnöke volt - a fultoni beszéd időpontjában már mint a konzervatív ellenzék vezéret tevékenykedett, és magánemberként tett látogatást az Amerikai Egyesült Államokban. Tekintélyes politikai múltja, a világháború megnyerésében vállalt elévülhetetlen érdemei miatt azonban a szónoklat nagy hatást váltott ki. A beszédben Churchill egyfelől az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között fennálló érdekközösséget emelte ki, másfelől pedig kritizálta a Szovjetunió expanzív külpolitikáját, és arra figyelmeztetett, hogy az angolszászok erélyes fellépése nélkül Európa kommunista uralom alá kerülhet.
A nyugati világ a beszédet nagy egyetértéssel fogadta, s mint ez várható volt a szovjet befolyás alatt álló területek mélységesen elítélték Churchill szavait, s azonnal ellenpropagandát indítottak. Churchillt háborús uszítással vádolták meg, és később a fultoni beszéddel bizonygatták hogy a hidegháborúért az angolszászok a felelősek. A szovjet történetírás viszont elsiklott afelett, hogy Sztálin már 1946. februárjában kinyilvánította, hogy az imperializmust a történelem szemétdombjára kívánja száműzni.
Churchill beszédében pontos helyzetképet adott a kontinensen a második világháború befejezése után kialakult helyzetről. A fultoni beszéddel és Sztálin megnyilvánulásaival elkezdődött egy több évtizedes feszült ideológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai időszak, amely az USA és a Szovjetunió rivalizálásával egy újabb világháborúval fenyegette a világot.
