Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#792
Hat eleg regi, de hatha nem volt meg itt.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen
arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap
reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkez¿t. Eközben egy házaló
fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs
Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Óóó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lep¿dik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom?
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kett¿t csinálnék a fürd¿kádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás
lehet...
- Fürd¿kád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat
produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböz¿ irányokból,
biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj id¿t szánnia a
munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne,
hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós el¿veszi a tárcáját és kihúz bel¿le egy sorozatot a legjobban
sikerült gyerekfényképeib¿l. Megmutatja az els¿t:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith el¿húzva zsebkend¿jét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is
sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között.
Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt, több, mint
három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz
volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve
kellett ell¿nöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a
felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol
el¿re Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az
állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?