Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#24590
Gyerekszáj
A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál:
- Anyu, kérek még egy pohár kakaót!
- Szolgáld ki magad!
- Minek az ilyennek gyerek?
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és
végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. -
feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve
régi fényképalbumokat nézegetett.
A gyerek hosszan szemlélte anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva
megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?
Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szeretett volna kutyát,de a
mamája nem engedte.
Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe, Julika boldogan újságolta,
hogy a mamája azt mondta,
fog kapni kutyát.
Meglepetten kérdeztük:
- Mikor?
Julika büszkén jelentette be:
- Majd ha a disznók repülnek.
Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját. Keresgélés
közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta:
- Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható
telefont, ami sosem tűnik el.
Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két kocsival
megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
- Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
- Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat - igyekeztem
megnyugtatni.
- De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább.
- Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
- Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis
bort is.
Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen
velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment
kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"
Valamelyik nap a telefonnál találtam rá hároméves fiamra, s amint
meglátott, gyorsan letette a kagylót.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
Azt mondta, hogy Kati nagynénjét hívta fel.
- Hogy hívhattad Kati nénit? - kérdeztem. - Hiszen nem is tudod a számát.
- De igen, tudom. És fel is hívtam - felelte.
Hosszan győzködtem, hogy nem hívhatta fel, mivel nem tudja a számát, de ő
csak erősködött, hogy igenis beszélt vele.
- Jól van - mondtam végül -, ha tényleg beszéltél vele, hadd halljam, mit
mondott.
Erre a fiam így felelt:
- Azt mondta, hogy rossz számot hívtam.
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a
kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy
ne kerékpározzanak,
amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni.
Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy
Andris javában bicajozik.
Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy
azonnal hagyja abba a biciklizést,
és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit
mondtam.
Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal
nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten
meglátott és felküldött a szobámba.
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni
az eseményre.
Elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a
halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett
jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el
mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel
a telefont.
Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e
üzenetet. Mire ezt felelte:
- Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott. Persze minden
csupa tűlevél lett.
Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4) egy lapátnyi tűlevelet terített el
a szőnyegen.
- Te mit csinálsz?!
- Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson.
Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig
úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni.
Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam:
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta
méltatlankodva a fiam.