Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#24266
Érdekes dolgot olvastam ma, a neten barangolvam ma. Eszter, e szösszenet írója a Mónika Show segédszerkesztõje volt, s szeretné a világ elé tárni e médiaipari meddõhányó épülésének történetét. No, nézzük, mit is látott a kis hölgy!
Segédszerkesztõ vagyok Mónikánál
Mónika-show.
A téma mostanában igen jelentõs figyelmet kap különféle bulvárlapok és rádiómûsorok jóvoltából. Megjelent, elhangzott sok tény a mûsor készítésével kapcsolatban, de egyik sem képes bemutatni azt, ami valójában a háttérben zajlik. Ez a kis írás arra hivatott, hogy leleplezze a hazai média legundorítóbb "mûhelyének", a Mónika-show szerkesztõségének titkait, melyeket külsõ szemlélõ sosem ismerhetne meg.
Mielõtt elkezdeném az élménybeszámolót, tisztázzuk, hogy én ki vagyok. A nevemet érthetõ okokból nem árulom el. Egy vagyok a 30-40 fiatalból, aki éjt nappallá téve azért dolgozik, hogy délutánonként kétmillió televízió képernyõjén tûnhessen fel Erdélyi Mónika vitathatatlanul bájos - és a félrevezetett szereplõk kínos - mosolya.
Reggel 10 óra, XI. kerület, Petzvál József utca 44. szám. Ki gondolná, hogy a rég feldarabolt Gamma Mûvek egyik felújított épületében, egy lapos, kétemeletes házban, kertvárosi környezetben készül Magyarország egyik legnézettebb délutáni show-ja? Sõt, nem is egy, hanem kettõ! (Mónika a földszinten, Balázs az emeleten.) Az IKO Productions tábla lelkes tévénézõknek bizonyára ismerõs lehet, a legtöbb RTL Klubon sugárzott mûsor végén megcsodálhatjuk. Az épület a környezõ házaktól csak a bejárat sajátos látképe különbözteti meg. Valószínûtlenül sok eldobált csikk és mûanyag kávéspohár árulkodik az épületben folyó megfeszített munkáról. Ha az ember a porta elõtt elhaladva végigsétál a szerkesztõség folyosóján, az már önmagában felér egy mellbevágással. A falak foltosak, koszosak. Néhol megrugdosták õket, vagy épp kávéval locsolták végig. A szerkesztõség két szobájában mintha bomba robbant volna. Mindenfelé eldobált papírlapok, kiszórt és összetaposott ételmaradványok, napok óta rothadozó gyümölcsök, eldobált cigarettásdobozok, összetört, koszos székek, elmaradott, leamortizált számítógépek, összefirkált monitorok és õsrégi, nagyrészt beszélgetés lefolytatására alkalmatlan telefonok hevernek. Természetesen tíznél több ember kényelmesen nem tudna ekkora helyen dolgozni, Mónikáéknak mégis sikerült öt éven át talpon maradniuk, átlag 40 (!) emberrel. A telefonokért mindig harcolni kell, reggel 11 és este 7 között pedig számítógépet szerezni esélytelen, a szerkesztõk kedvelik a hálózatos játékokat...
No, de mibõl is áll a munkánk?
Embereket kell átverni (finomítottam az általunk használt kifejezést), sok embert. Telefonálni kell. "XY vagyok az RTL Klub televíziótól, zavarhatom egy percre?" Ilyen egyszerû. Az emberek többsége (sajnos) megtiszteltetésnek veszi, hogy egy ilyen fontos helyrõl megkeresték, így a "szóba elegyedéssel" nincs gond. Ha már beszélünk, nincs baj. Bele kell túrni az alany életébe, és minél cifrább, mocskosabb dolgot kell kihúzni belõle. Örülünk a "sima megcsalásnak" is, de egy "agresszív, feleségét verõ és megalázó férfi" története egyenesen fõnyeremény. Ha teszem azt a hívott alany elsírja bánatát, hogy õt bizony megverték és megerõszakolták (jó megalázó módon), akkor már sínen vagyunk. Megértõnek kell lenni vele, és biztosítani, hogy a helyzet megoldására az egyetlen alternatíva, ha mûsorunkban ad hangot sérelmeinek. Ha az illetõ ebbe beleegyezik (néha "gyúrni" kell), akkor meg lehet keresni a másik felet. Vele közölni kell, hogy egy rég nem látott, kedves ismerõse meg szeretné lepni a mûsorban. Ha az átverés sikerül, akkor összehoztunk egy közepesen gyenge, kétszereplõs sztorit, a balhé garantált, a szerkesztõ fellélegezhet. Az átvert felet természetesen mindig biztosítjuk, hogy nem fog semmiféle kellemetlen helyzetbe kerülni, mert "azért minket kirúgnának".
Egyébiránt az alkalmazottak sincsenek túlzottan megbecsülve. A régi motorosok jól keresnek (persze ezért lemondhatnak a magánéletükrõl), az újoncok pedig hetente cserélõdnek. (Esetenként naponta.) Nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bizonytalan pénzért dolgozzanak hétfõtõl vasárnapig napi 14-16 órát, munkaszerzõdés nélkül.
Egy komolyabb történet, fajtalankodással, pedofíliával és erõszakkal megtûzdelve persze jobban fizet. Ha az ember egy sztori kedvéért tönkretesz egy házasságot, barátságot, kapcsolatot, családot, a magas nézettséget is borítékolhatja, ami házon belül nagy megtiszteltetés. Néha az embereknek karrierlehetõséget, jogi segítséget kell ígérni, és persze a vidékieket haza is fuvarozzuk! Vagy ha nem, akkor biztosan talál valami vonatot forgatás után, az már nem a mi gondunk. (Ez a történet egy kétgyermekes hölggyel esett meg, egy új kollégám emiatt mondott fel két ledolgozott hét után. Az õ szájába adták a hazugságot. A nõ várta beígért a kocsit, de az nem jött.) Természetesen a szereplõvel elõre megbeszélt tiszteletdíjtól (10-15 ezer FT) általában nem nehéz eltekinteni a felvétel utáni kavarodásban...
Casting, azaz szereplõválogatás. Igen, ez is a mi dolgunk. Járjuk a város forgalmas bevásárlóközpontjait és tereit, embereket szólítunk le. A lehengerlõ modor és az RTL-es igazolvány garantálja, hogy nem térünk vissza üres kézzel a szerkesztõségbe. Az emberek többsége gátlásos, nem mer ellentmondani, és pirongva elmondja az élete sötét dolgait, vagy egyszerûen elhajt. Ez a munkamódszer egyébként a srácoknak igen sok dekoratív hölgy telefonszámát szüli, de ez már egy másik történet...
Aztán ott a belsõ casting is. Az Expresszben olvasható a hirdetésünk, persze Mónikáról egy szó sem esik benne. A szereplõk bejönnek a szerkesztõség (durván lepukkant) casting-szobájába, ahol jól megváratjuk õket, majd szemérmetlenül rákérdezünk a szexuális szokásaiktól kezdve a lelki problémáikon át a magánéleti gondjaikig mindenre. Aki nem szalad el megalázottan, az jó eséllyel egy nap a szereplõnk lesz.
És ott az a híres szerzõdés, amivel mostanában igen élénken foglalkozott a sajtó. Az természetesen kamu. Az ember a szerzõdés aláírásával olyan alapvetõ jogairól mond le, ami az egész megállapodást alkotmányellenessé teszi. Az ORTT részérõl nem ritkán keresnek meg bennünket (fõként Kolosi Péter programigazgató urat) a szerzõdés miatt, de az RTL ezt a problémát is "rendezte". A szerzõdés két pontja változott meg. Egyrészt már nem 1,000,000 FT kötbérrel fenyegetjük a szereplõket, hanem a mûsor elkészítésének TELJES költségére perelhetõ, aki galád módon nem jön el szerepelni. A másik változás pedig az, hogy a szereplõ a panaszával közvetlenül a fõszerkesztõhöz (Selmeczi Viktória) fordulhat. Ennek is oka van, amit szintén mosolyogva közöltek a legutóbbi megbeszélésen. "Így az emberek inkább felhívják a fõszerkesztõt, aki könnyedén leszereli õket, minthogy az ORTT-t keressék..."