Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#1693
Balesetbiztos> ítási jegyzőkönyvek gyöngye.
"...A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal (A baleset
oka:
átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő
levelére
válaszul, az alábbi -- remélem kielégítő -- leírást áll módomban
közölni...."
"Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy
hatemeletes
épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi
(utólag
lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. úgy döntöttem, hogy a
téglákat
nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet
magasságában
az épület oldalára szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával
eresztem
le.
A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél
végén
levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem
a
földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan
leeresszem a 110 kg-nyi téglát. A baleseti jegyzőkönyvből
megállapíthatta,
hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben -- amelyet az okozott,
hogy
hirtelen elemelkedtem a földről -- elveszítettem lélekjelenlétemet, és
elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom,
nagy
sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a 3.
emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely
jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a
koponyatörésnek,
kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti
jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet,
egészen
addig, amíg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2.
bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem
lélekjelenlétemet, és a belém hasító fájdalmak ellenére erősen
tartottam
a
kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a
földbe
csapódott, és az ütődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor,
megszabadulva
a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Hadd
emlékeztessem
ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan
zuhanni
kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában
találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két
törött
bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított
sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való
találkozás
annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem,
mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a
téglahalom
tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és
láttam
a
felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét
elveszítettem
józan ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet. Azok a falécek és
szálkák
tehát, melyeket utólag a tüdőmből és a gyomromból operáltak ki,
tulajdonkeppen a rám zuhanó láda maradványai voltak."