Mondjatok vicceket!
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
Egy viccnek nincs \"eredeti\", \"jobb\", \"rosszabb\", \"elrontott\", és egyéb hasonló jelzőkkel illetett változata. Változatok vannak, és mindenkinek az az eredeti/legjobb, amit először hallott, így felesleges beszólni azért, mert valaki más egy másik változatot ismer.
-
#1654
Arpi es a Wartburg
>
> Nyar. Nyaralas. A budapestiek tudjak, milyen erzes megszabadulni a
> Rakoczi uton araszolo 7-es busz heringkonzerv-feelingjetol, es a metron
> a labadra lepo "fokhagymat reggeliztem palinkaval"-tipusu emberektol.
> Ilyenkor az ember lazit, es neha okorsegeket csinal. Arpi persze, a
> szokasosnal is nagyobbakat.
> Az volt a gond, nem volt auto (az ezerocsi ugye megreccsent elozo
> nyaron). Sebaj, nagypapi (Arpie) szivesen odaadja az ezereves Varnyut.
> Megy? Megy, csak nincs muszakija, de ha lejottok erte Balatonra,
> vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Arpinal soha nem
> volt akadaly, ugyhogy irany a palyaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszelve a
> talalka, annak ellenere, hogy a vonat csak 1 oraval kesobb indult. Azert
> kellett ilyen koran, mert majd "Becserkeszunk egy-ket vadat, hogy ne
> legyen olyan unalmas az ut. Majd Arpi bacsi megtanit a fortelyokra."
> Megemlitettem, hogy koszonom, boldogulok egyedul is, de persze
> foloslegesen. "Nyar van, apam, erted? Ilyenkor nincs cicozas." (Kesobb
> kiderult, hogy azert kellett koran kimenni, mert ment volna at hozza az
> aktualis baratnoje reggel...) Ez az indulas elotti napon tortent, es
> ismerve Arpit, nem sok jora szamitottam masnap, de o megigerte, hogy
> kivetelesen normalis lesz. Persze en ertem oda elobb, es vartam. Az jart
> a fejemben, hogy lehet, hogy megsem lesz semmi gond Arpival, tanult az
> elmult nyar hulyesegeibol, es normalis lesz tenyleg. Alapvetoen azert
> rendes gyerek, csak hat kicsit hulye. Na, idaig jutottam Arpi
> tomjenezesevel, amikor ezt hallom (reszelos hang): "Gyerunk Jano, meg
> tudod csinalni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet?
> Odaballagok a lepcsohoz, ahonnan lelatni az aluljarohoz (a fedetlenhez,
> a Deli elott), es mit latok? Termeszetesen Arpit, ahogy rohog, ket
> torzonborz fickot, es eleg szep tomeget korulottuk. (Arpi a vonaton
> meselte el, hogy a nagypapanak szant palinkaba fogadott ket
> szerencsetlen csovessel, hogy nem tudjak elmondani 3 egymas utani nonek,
> hogy "Pici, paranyi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hivhatsz
> gennek.") Amikor odaertem ezt lattam: Arpi rohog, az egyik torzonborz
> odalep egy kozepkoru nohoz, es elkezdi, hogy "kicsi ribogzi vagyok,
> hivja' g-nek". A non latszik, hogy egy szot sem ert az egeszbol, es
> riadt szemekkel keresi a menekules utjat. A csoves all elotte, es nez
> Arpira, hogy jol csinalta-e. De o kegyetlen, es int, hogy nem jo,
> gyerunk a kovetkezohoz. Kozben persze rohog, az idiotaja. Ezen
> elmulatott volna egy darabig, ha nem cibalom el onnan. A csoveseknak
> odaadta a palinkat, es mentunk jegyet venni. Jo nagy a sor, varhatunk.
> Azaz varhatnank, ha Arpi nem lenne Arpi. Elovesz egy papirlapot, es
> atcsortet a tomegen: "Elnezest, szabad lesz. Itt dolgozom. Koszonom.",
> es odafurakszik a penztarhoz. "Csokolom, Marika, meghoztam az uj
> kerodivet, tessek kitolteni, viszem fel az irodaba", orditja, hogy
> mindenki hallja, majd suttogva: "Ket diakot kerek, Kilianig." A
> penztaros nez ra nagy szemmel, es kiszol jo hangosan: "Hova keri a ket
> diakot?". Arpi probal ugy nezni, mint Garfield, amikor megeszi Jon
> kajajat, es mosolyogva magyaraz a tomegnek: "Ez a Marika, milyen vicces
> asszony." "Kilianig" - suttogja. Az emberek rohognek, mert mindenki
> hallotta a penztarost, de ugy latszik jo kedvuk van, mert nem verik meg.
> Megusztuk. A vonaton nem sok minden tortent, attol eltekintve, hogy Arpi
> szoba elegyedett egy oregasszonnyal, akirol kiderult, hogy most megy
> vissza a falujaba, ahonnan 74 evig ki sem mozdult. "Nem tetszett soha
> vonatun ulni?" "Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Arpinak
> majdnem sikerult radumalnia, hogy huzza meg a veszfeket, mert o rosszul
> van. Szerencsere az utasok nem engedtek. Megerkeztunk. Arpi elso dolga
> volt (az elfogyasztott jelentos sormennyiseg hatasara), hogy teli
> torokbol elkezdett orditani kifele a vonatablakbol: "Megjottunk,
> reszkess Balaton!". Ket rendor setalt a peronon, akik erre rogton
> megfordultak, es meregettek Arpit. Szerencsere az egyikuk radioja
> megszolalt, es elsiettek. Pechemre Arpi meg utanuk kiabalt:
> "Megijedtetek, mi?" (Remeltem, hogy mar nem halljak, de mint kesobb
> megtudtuk, hallottak.) Szoltam Arpinak, hogy kene szerezni egy uveg
> palinkat a nagyapjanak, ha mar megigerte cserebe a kocsiert, mert a
> mienk ottmaradt a csoveseknel. Arpi szerint nem jo a bolti palinka, mert
> az oreg csak hazit iszik, de nem baj, mert egy ismerose otthon csinal
> palinkat, majd tole szerzunk. Elmentunk hozza, de kiderult, hogy nincs
> palinka, ellenben kaptunk egy uveg 96 %-os etilalkoholt. "Nem baj,"
> mondta Arpi "majd rakunk bele fuszert, es olyan lesz, mint a vodka,
> nagyfater ugysem tudja, mi az." Na, ennek fejeben vettunk egy zacsko
> sot, es beleszortunk egy csomot az alkoholba. Arpi egy kicsit leontott
> belole, es felengedte vizzel, hogy megse legyen olyan eros. (Egy liter
> alkoholba ket ujjnyi vizet.) Elmentunk a nagyszulokhoz. Arpikam,
> puszi-puszi, elokerul a "Vodka". "Na, nagyfater, ilyet meg nem ittal, ez
> sziberiai vodka, az eltarsaktol hozattam kulon neked." "Ha', dehogynem
> ittam en man, Arpikam." Hoppa! Most mi lesz? "Ooo, nagyfater, ovatosan,
> mert ez nagyon eros, ez nem sima vodka." "Ugyan, Arpikam, egy vodka nem
> lehet olyan eros, mint az en hazi szilvam.", es meghuzta az uveget. En
> keszulok ra, hogy kiugrik a szeme, es kikopi a protkot, de o csak
> megrazza a fejet. "Hinnye, a keservit, ennek aztan van huzatja.",
> mondja, es meg egyet kortyol!!! Kimegy poharert, hogy igyunk mi is a
> megerkezesre. En probalok tiltakozni, de Arpi szerint innunk kell, mert
> kulonben megsertodik, es nincs auto. Visszajon az oreg, tolt,
> egeszsegunkre. En bedontom a szamba, de nem nyelem le (nem veszes, csak
> mintha olvadt acellal oblogetnek). Arpi lenyeli hosiesen. Elvorosodik,
> konnybe labad a szeme, de probalja tartani magat. Amikor a nagyapja ujat
> tolt, en kikopom az egeszet a hervadozo szobapalma cserepebe, annak mar
> ugyis annyi alapon. Ujabb kor utan Arpi mar csak paras szemekkel nez
> maga ele. Tolem a szerencsetlen palma ujabb adagot kap. Probalom
> felhozni az auto temat, de a nagypapi ujabb kort tolt. Arpi matt reszeg,
> en pedig nem tudom kikopni, mert a nagyapja engem nez. "Aztan, fiam, te
> hova valosi vagy?" "Hmhhmmhhm" mondom. Arpi megmenti a helyzetet, mert
> elereszt egy olyan bofogest, hogy a nagyapja osz haja megrebben, es a
> kutya elkezd vonyitani az udvaron. "Ez derek volt, Arpikam! Latom,
> szereted a jofajta italt." Sikerul ravennem oket, hogy tapaszkodjanak
> fel. Elindultunk a garazs fele, es utkozban az oreg magyaraz: "Aztan
> Arpikam, ez nem valami uri auto, tudod. Oreg mar, viseletes, de azert
> jol szolgal." Arpi ebben a pillanatban lefejeli a fuzfa alacsony agat,
> es elterul, mint egy beka. Az oreg eszre sem veszi, megyunk tovabb a
> garazshoz. Kinyilik a garazsajto, es elall a lelegzetem...
>
> Kozepen allt egy barna szinu rozsdahalmaz, ami valamikor talan egy auto
> lehetett, amig nem erte neheztuzersegi tamadas, es nem locsoltak le
> valami erosen korrodalo anyaggal. Arra gondoltam, hogy meg egy MEH
> telepen is elhajtananak vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha ket
> no be fog ulni. (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetezte,
> hogy az autonak kellemes hasmenes szine volt. (Ezt ma ugy mondanak,
> "Hamvas, oszi erdo - metal".) Egyebkent az egesz garazs ugy nezett ki,
> mint egy lepusztult ocskavastelep. Korben a polcok tele voltak zsufolva
> ezer eves, olajos, pokhalos auto- es ki tudja milyen alkatresszel. Ekkor
> ert oda Arpi, fejen egy puppal, amibol vidaman csordogalt a ver az
> arcara. Egyebkent tok saros volt, mert a fuzfanak koszonhetoen beesett a
> viragagyasba, ahonnan (a "vodka" hatasara) csak nagy nehezsegek aran
> szabadult. Lathatoan ez ot nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora
> hengerfejtomitessel, hogy en eloszor azt hittem, egy Kispolszki
> padlolemeze. "Nagyfater, baszki, te tankszerelo voltal a Don-kanyarnal?"
> Na, itt elkezdodott egy fel oras mese nagypapa ifju korarol. Kozben
> Arpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozza, hogy majd o.
> En mondtam, hogy akkor en gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam
> neki, hogy ha ki tud allni a garazsbol az utcara, akkor vezethet. Arpi
> beult. Az alkohol koden at homalyosan emlekezett, hogy ilyenkor mit is
> kell csinalni, es gondolom, megprobalta beallitani a visszapillantot. En
> csak azt lattam, hogy egy hatarozott mozdulattal letori a belso
> visszapillantot. "Nagyfater, oszlik a verda!", bosszankodott, majd nezet
> elore hunyorogva. "Mit nezel?" kerdeztem tole. "Azt, hogy kiferunk-e a
> garazskapun." (Egyebkent ez valahogy igy hangzott: "azotygife'ru:ngea
> gara'sgabunnn".) A kapu olyan 3 meter szeles lehetett, ugyhogy elkezdtem
> aktivan felni. A nagypapa vadul magyarazott, hogy mire vigyazzunk, Arpi
> koncentralt, hogy kijussunk, en meg probaltam magam bekotni, de az ov
> sehol. Ekkor (szamomra teljesen varatlanul) padlogazzal beletolattunk a
> mogottunk levo polcokba. Potyogott a sok alkatresz, en orditottam, mert
> azt hittem, rank szakadt a garazs, a nagypapa orditott, hogy jajj, az
> autoja, Arpi orditott, hogy o se maradjon ki a bulibol. Igy
> elordibaltunk egy ideig, aztan (amikor mar az osszes kutya uvoltott az
> utcaban), en atultem, nagypapa a lelkemre kototte, hogy ovatosan
> vezetek, es elindultunk. A Wartburg kicsit leamortizalodott hatul, de
> sokat nem rontott rajta a dolog, leven, hogy eddig sem volt kimondottan
> szalonauto-allapotban. Na, haladtunk szep lassan, amikor Arpi
> bejelentette: "Hanyni fogok." Sajnos azt elfelejtette hozzatenni, hogy
> most, azonnal, ugyhogy mire megalltam, mar ott volt az oleben a materia.
> De jo! Megalltunk, Arpi nagy nehezen levette a gatyajat (a nagy resze
> arra ment), a tiszta reszevel ugyahogy letorolgette a polojat es az
> ulest, es a gatyat bedobta az arokba, mondvan, hogy nem birja elviselni
> a szagat, majd holnap erte jovunk. Akkor mar eleg faradt voltam, es csak
> az erdekelt, hogy minel elobb hazajussunk, ezert rahagytam. Docogtunk az
> uton, Arpi egy szal ploban, mert hogy az eldobott rovidgatya alatt nem
> volt semmi, en szenvedtem a kormanyvaltoval, es nem lattam semmit.
> Gyanitani kezdtem, hogy Arpi nagyapja takarekossagi megfontolasokbol
> zseblampaizzokat szerelt a tompitott helyere, mert a lampank kb. 20
> centire vilagitott el. Egyszer csak azt vettem eszre, hogy egy sotet
> alak mellett huzunk el, akinek vilagitott az egyik keze. Ket valasztas
> volt: vagy ET megsem ert haza, es itt telefonal a nagy magyar
> ejszakaban, vagy a kozuti ellenorzes. Feltem, hogy az utobbi. Sikerult a
> rendor utan kb. 30 meterrel megallni. Gondolkoztam, hogy
> visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormanyvaltos autot eloszor,
> ez nem tunt egyszerunek. Persze probalkoztam szorgalmasan, ugyhogy az
> odaerkezo szervet hangos valtorecsegtetessel fogadtam. Fiatal rendor
> volt, probalt laza lenni: "Nem birunk a loerokkel? Szaguldozunk, mi? Na,
> lassuk a papirokat." A helyzet az volt, hogy nekem akkor meg nem volt
> jogsim. Az auton ugye, nem volt muszaki, es mint kiderult, a forgalmit
> sikerult ott hagyni Arpi nagyapjanal. Probaltam a helyzetet finoman,
> adagolva vazolni, hogy a forgalmi meg van, csak otthon hagytuk, es
> persze az en jogsimat is, de Arpie itt van, csak o ivott egy kicsit, es
> mivel torvenytisztelo fiatalemberek vagyunk, ezert nem akart volan moge
> ulni. Pechemre Arpi egy kicsit pontatlanul merte fel a helyzetet, es
> megszolalt: "F@aszom ma', mer alitottak meg ezek minket?". A rendor
> ravilagitott Arpira, es visszahokolt. Mondjuk nem csodalom, mert Arpi
> ugy nezett ki, mint aki egy kulonosen perverz szado-mazo orgiarol jon,
> ahol jol megvertek, lehanytak, es elvettek a ruhajat. De a rendor
> visszahajolt, es elkezdte behatoan vizsgalni Arpit. Egyszer csak felall,
> es odakiabal a rendorautohoz: "Gyere csak, Pista, meg van a vonatos
> gyerek!". Puff, keszen vagyunk. Ezek most keresztullonek minket, es
> elkaparnak az utszeli arokban. Ekkora pechunk nem lehet. Odaert Pista.
> (Akkora lelogo harcsabajusza volt, hogy meg ebben a helyzetben is
> majdnem elrohogtem magam.) Benez, meglatja Arpit: "Hat, ez az Arpi, az
> X. Y. unokaja." Hoppa, itt tenyallas van. A rendor ismeri a nagypapat.
> Lehet, hogy megis megusszuk? Elmeseltettek velem, hogy mi tortent,
> rohogtek Arpin, de meg nem engedtek el. A fiatalabb mindenkeppen bosszut
> akart allni az allomason elszenvedett serelmekert. Egy ideig
> elvitatkoztak a rendorok, hogy mi legyen, aztan a fiatal visszament a
> kocsihoz, es elkezdett vadul radiozni, aztan visszjott: "Na, mehettek."
> "Teged meg, ocsi, meg ne lassalak meg egyszer jogsi nelkul vezetni,
> ertve vagyok?" Volt koztunk kb. egy ev korkulonbseg, de valami azt
> sugta, hogy ezt ne tegyem szova. Rendorok elviharzottak, es mi is
> elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megusztuk. Hat, nem
> usztuk. Mentunk kb. ket kilometert, amikor megint kek villogo tunt fel
> mogottunk. Azt hittem, ugyanazok a rendorok, de nem. Ezek harman voltak,
> es mindharman odajottek. "Kiszallni a kocsibol!" (Na, ezek sem
> udvariaskodnak foloslegesen.) Arpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs
> rajta gaya, de nem hatotta meg oket. Kiszalltunk. "Kezeket a kocsira,
> szeles terpesz." Mit volt tenni, megcsinaltuk. Ekkor elment mellettunk
> egy turistabusz. Mivel a rendorautonak egett a lampaja, es rank
> vilagitott, eleg jol latszottunk. El tudom kepzelni, mit gondoltak a
> buszon levok, amikor lattak Arpit vilagito feher seggel egy rendorautora
> hajolni. Egy darabig elrohogtek rajtunk a rendorok, aztan elengedtek.
> Ekkor ertettem meg, hogy a fiatal rendor szolt a tobbieknek, es
> valoszinuleg a Balaton osszes rendore rank vadaszik, hogy Arpin
> rohogjenek. Negyszer allitottak meg. Egy rendor le is fenykepezte,
> mondvan lesz min rohognie oreg napjaiban. Nagy nehezen hazaertunk, es en
> megfogadtam (sokadszor), hogy Arpit kerulni fogom a jovoben, de persze
> nem tartottam be.