#3040
Nah ma azt hiszem én vok soron. Bocsi a késésért, dehát csak ilyenkorra jutottam nethez.
Kisebb koromban a szüleim sok zenét hallgattak. Sok olyan van ma is, amire rájövök, hogy én ezt ismerem vhonnan. Szóval, mikor már tudatosan hallgattam a (már már túl sokat emlegetett) a GH I-et (kb 3 éve), akkor felismertem sok-sok jó számot. Amiket persze már korábban hallottam. Kérdeztem éds'apámtól, hogy a BohRhap az melyik, mert nekem nem ugrik be (ez is az első hallgatásnál volt). Mondta, hogy amiben mama-znak. Meghallgattam. Elsőre nem tetszett, vagy inkább nem kötött le annyira. Inkább (szintúgy nem meglepő módon) a két stadion rock tetszett az album végén, szóval azokat többet halgattam. Először. Természetesen néhány meghallgatás után már nagyonis megtetszett a BohRhap. Azóta persze én is magasztalom, főleg miután megtudtam, hogy milyen körülmények között született és a slágerlistákon mennyi ideig volt. Ezek után meghallgattam az otthon lévő többi lemezt is (ami sajnos akkor még nem volt túl sok), és beleszerettem azokba is. Utána megszereztem az összes albumot, koncerteket, meg mindenféle érdekességet. Ma már csak olyan ritkaságokat gyűjtök, ami még nincs meg. A Queen az, ami miatt megszerettem zenét hallgatni. Előtte nem is igazán értettem, hogy mi a jó a zenehallgatásban (Mondjuk e tudat inkább akkor született meg, amikor akaratlanul hallgattam a tesóm house zenéit).
Nos, az én történetem nagyjából ennyi.
#3040