-
#1622
A Made In Heaven album:
![]()
...![]()
1992-ben közvetlen Freddie emlékkoncertje előtt Brian bejelentette, hogy a Queen nincs többé, az együttes azt a négy tagot jelentette, akik közül egyikük már nincs.
Ezek után érthető, hogy nagy kételkedések közepette szivárgott ki egy hír 1995-ben, hogy a Queen kiad egy utolsó LP-t az Innuendo után felvett és be nem fejezett dalokból. A hírnek tulajdonképpen csak a fele volt igaz, viszont az volt a lényeg. Az album megjelenését később hivatalosan is bejelentették így addig soha nem látott szezációként várták. Nem is kellett nagyobb reklámkampányt csinálni, a hír önmagában megmozgatta nemcsak a Queen rajongókat, hanem az egész rock-társadalmat. Megjelenésekor az album azonnal az angol listák élére ugrott és ezzel újra beírta a Queen nevét a zenetörténelembe: ez volt a kilencedik ugyanis, s ez csak az ABBÁnak és a Beatlesnek sikerült.
Az újságírók a megszokott pocskondiázást most hanyagolták, minden bizonnyal a halott énekes miatt, kinek nem akarták emlékét szürkíteni. Egyébként is teljesen megváltozott az álláspontjuk Mercury halála után, ami eléggé undorító. Mindenesetre mindenki kíváncsi volt, miről is és hogyan énekelt Freddie utolsó heteiben, hónapjaiban. Nos kicsit csalódniuk kellt, de talán már meg is szokták. Az album által szolgáltatott 11 dal közül mindössze 2 készült az Innuendo után: a Mother Love és az A Winter's Tale. E két dal ellenére az album igen változatos a Queenhez méltóan. Bár nem pompázik az Innuendo változatossága, ami annak köszönhető, hogy a többi dal a 80-as évek különböző korszakaiból való.
Az első dal a csodás hatásokkal megáldott It's A Beautiful Day. Kedvelt lehetne a ballagások alkalmával ha nem lenne egy óriási hibája: sajnos nagyon rövid. A utómunkálatokon dolgozó Brian és Roger nagyon jól alkalmazták az új technika által szolgáltatott effekteket, nem úgy mint az akkori zenei "elit" akik a teljes hangszerelést a technikusokra bízták. A dal mellesleg 84-85 körüli ami arra enged következtetni, hogy valamely filmbe szánták.
A következő a szellemesen keserű címet adó dal, a Made In Heaven ami eredetileg Freddie első szólóalbumán jelent meg még 1985-ben. Kissé át lett hangszerelve és hosszabb lett, de a címadó dalok tradícióját nem követte, nem lett sláger.
A harmadik dal már ismét "valódi" Queen dal 1983-ból. Az érdekessége, hogy Freddie, Brian és Roger egyedül itt énekel közösen. A dal hűen tolmácsolja az akkori klasszikus rockos Queen-t. Remek Brian gitárja és Roger megleően jól énekel benne.
A Mother Love nagyon szomorú életrajz. Tuljadonképp Freddie a haláltusáját meséli el benne és vágyakozást, hogy végre a sok szenvedés után nyugalomba vonulhasson. Bravúros, ahogy a dal végén visszamegyünk az időben: előszőr a One Vision dallama hangzik fel, aztán a felejthetetlen Live Aid hangjai, majd végezetül Freddie első kiadott felvétele a Larry Lurex lemezről: Goin' Back.
Ezek után a My Life Has Been Saved szinte felüdülés. Minden bizonnyal ez a dal mutatja meg, hogy a Queen milyen zenét csinált volna, ha a 90-es években is még aktív, hiszen az éneken kívül teljesen újra lett felvéve minden.
Az I Was Born To Love You szintén Freddie szólóalbumáról van, ugyanúgy újrakeverve. Az album leglendületesebb dala az Innuendo-s vonal folytatása, remek szerzemény a mindig aktuális témáról, a szerelemről.
A Heaven For Everyone Roger, The Cross nevű bandájának dala volt 1988-ban és eléggé ismert is volt, de hiába. Ha Freddie egyszer elénekelt valamit az mindig jobb volt. Ezt a dal is felénekelte még 1989-ben, aztán feledésbe merült. Roger viszont elővette és "saját" slágerét Freddie hangjával újra feljátszották. Ez volt az ő gesztusa halott barátjának. A dal a Queen névhez méltóan szerepelt: sláger lett. Szintén a Innuendo vonal folytatása lehetne, ha nem lenne még jobb, még kiforottabb. Hiába, jobb lett a technika.
Az album legsikeresebb dala mégsem ez lett, hanem a Too Much Love Will Kill You, amit még Brian adott elő az 1992-es emlékkoncerten és óriási sikere volt. Akkor említette, hogy a dal nem új, még régebben írta, de azt csak most tudta meg minenki, hogy Freddie ezt is felénekelte még 1988-ban. Így egészen az 5. helyig kúszott fel az angol listán, és ezzel Freddie posztumusz díjat kapott (nem az elsőt). Megtestesíti mindazt amit a Queen 20 éve alatt a lírikus rockból kiadott. Csak a hangszerek lettek kicsit modernebbek. A dal témája és meghatottsága semmit sem változott.
A You Don't Fool Me ismét megmutatta, hogy a Queen több stílusban is nagyágyú. A diszkókat hódították meg ezzel a dallal és világhírű sláger lett. Azért a fiúk nem tudták levetkőzni teljes énjüket, mert bár a fel lett turbózva kicsit (mert ez is ugye egy 80-as évek beli dal), ugyanúgy ott van benne a Red Special utánozhatatlan hangja és Roger metronóm pontosságú dobolása.
Az A Winter's Tale Freddie utolsó felvétele. Ez a legszomorúbb is. Minden keserűsége benne van a halálra várásnak az ágyban, ahonnan már nézni lehet a külvilágot, ahova soha többé nem lehet már eljutni. Életének utolsó napjaiban már állítólag nem látott így különösen elgondolkodtaóak az utolsó sorok:
A világom forog és forog és forog
Ez hihetetlen
Erősen felkavar
Álmodom
Álmodom...?
Ó - ez mennyei
...