Csaba#20125
Szerintem meg a Silent Hillekhez képest minden a béka segge alatt van, ha a parát nézzük. Az mindent ver! :-)
A Doom3-ban tök jó kis dolgok vannak, de Istenigazából nem hoz rám frászt, mert úgy vagyok, hogy féljenek tőlem a szörnyek, aztán előveszem a plazmát, és kiírtok mindenkit! Meg tök jól eljátszadozom a zombikkal. Közel megyek, előveszem a pisztolyt, aztán belelövök egyet, közben mondogatom, hogy: Hopp, zombi, hopp, gyere, itt vagyok, aztán hátrálok. Mellesleg halálra nevettem magam az egyik zombin, jött felém a sötétben, és a kezében lámpát tartott! Kész! Okos zombi! Tök röhejes volt:-)
Szóval rohadt jó hanghatások, nevetések, meg minden, de én teljesen máshogy élem bele magam, nem félek, hanem totális haraggal nyomom, "ezt nektek, rohadékok" felkiáltásokkal.
Viszont az eleje tök jó, ott tényleg motoszkál valami kis para-féleség, mikor végigsétálok a bázison, mindenki él és mozog, de mikor mindenki zombivá válik, meg meghal, tökre rátör az emberre az "elmagányosodás" érzése: Jujj, de szar, mostantól egyedül vagyok, ezer szörny ellen.
