Nem volt győztese a mai estének, vert seregként vonult haza néző, játékos, vezető egyaránt. Sokadszor ismét vereséget szenvedett a magyar labdarúgás, ezúttal az élettől kapott nagy pofont. Bánka Kristóf, egy fiatal, tehetséges, nagyreményű játékos távozott közülünk, igaz barátokat és szerető családot hagyva maga mögött.
Hirtelen jött a tragikus hír, sokkolva mindenkit a Főnix csarnokban. Percekig néma csend, tanácstalanság lett úrrá mindenkin, az öltözőkből is csak a zokogás hangjait lehetett hallani. Nem is lehetett máshogy dönteni, nincs tovább, vége a mai estének. Egy éven belül másodszor állunk szomorúan, értetlenül a sors előtt, másodszor kell feltenni a kérdést: Miért pont velünk történik mindez?
Nem maradt más, csak az emlékek, a szép emlékek, amit neki köszönhetünk. Rákospalotán soha senki sem felejti el, mekkora része volt Kristófnak abban, hogy ma a legjobbak között szerepelhetünk. Sokan úgy emlékezünk majd rá, ahogyan 2005. június 5.-én láttuk, élete talán egyik legjobb mérkőzésén: Kapura törni, berobbanni a védők közé és gólt, győztes gólt szerezni a 88 percben. Visszahangzik a stadion, tombolnak a REAC drukkerek, egy kupacban a csapat. Gólszerző a 21-es számú Bánka Kristóf! Dunaújváros- REAC 1-2
Nálunk a fű megőrzi léptedet, szurkolóink kiáltják nevedet, szívünk őrzi emlékedet.
Nyugodj békében Bánka Kristóf.
