Boldog vagy,vagy problémás?
-
#422
Az én sztorim is szomorú. Mindig is kedveltem a kolleganőmet mert nagyon aranyos kedves. Melóhelyen is mindenkivel jóban volt. Szép lassan beakartam cserkészni:) Jókat beszélgettünk, röhögtünk szóval jól kijöttünk egymással. Aztán nemrég (februárban) jött a legrosszabb hír az életemben, hogy leszámol mert talált egy jobbat ahol több a pénz. Megértem mert egyedül él plusz még van egy fia akit el kell tartani. A "jó" hír hogy egy boltban megy dolgozni ahol láthatom majd. Mondta is hogy szeretné ha meglátogatnám. Az utolsó nap amikor hazavittem megmondtam neki mit érzek iránta.Egy kicsit meglepődött. Azt mondta majd megbeszéljük.
Egy kis reményt adott. Minden héten egyszer meglátogattam a boltban de ott nem igazán tudtam vele beszélni. Gondoltam majd zárás után megvárom, de amilyen az én formám akkor mindig nem dolgozott vagy hamarabb végzett. Végül tegnap sikerült elcsípnem és mondta hogy ő nem akar tőlem semmi olyat. Gondolom most nem kell elmondanom mit érzek...
Mondtam neki hogy azért még szeretnék vele néha beszélgetni mert az nem bírnám ki hogy többet ne lássam. Ő azt mondta ha nekem nem fáj akkor nincs probléma. Mit mondhattam volna, nem fáj... Lehet el kéne felejtenem de nem megy. Csak rá tudok gondolni.
Amúgy is a gödörbe vagyok, már utálok bejárni a melóhelyre is otthon is csak meg vagyok zuhanva, semmi életkedvem. Fos az élet.