#3
„A HR-chatbotnak nem kell ismernie a fejlett fizikát.”
Még egy aranyköpés, ami valszeg be fog vonulni a történelembe. :D
De általános szinten megfogalmazva a problematikát, abba bele sem menve, hogy ennek a jelenlegi LLM AI-nek van e személyisége, pláne tudata, szerintem a jelenlegi AI ott bukik hogy:
-A világ legáltalánosan megfogalmazva leírható egy strukturálatlan paraméteres info mátrixként, minden egyes paraméter egy 3D térben elhelyezve.Ezáltal a létező dolgok, objektumok ilyen paraméter csomópontok, amelyeket sok üres, zéro értékü tér vesz körül.
Ugyanígy az emberi kommunikáció leírása is működhet így, minden egyes valós csatornát egy különálló info folyamként rögzítve. Ebben az esetben nincs tömörítés, a világ teljes leírása magával a világgal azonos.
-Aztán ahol most vagyunk az kb az, hogy az AI tud csinálni egy statisztikai mintázatokra épülő tömörítési eljárást, az emberi kommunikációra vonatkozóan, mindabból amit eddig beletápláltak. Ilyenkor az üres teret leíró zéro értékek kiesnek, azok gyak az egyes, O-nál nagyobb értékű paraméterek az N dimenziós térben levő távolságával vannak reprezentálva, helyet ílymódon nem foglalnak.
Ha az emberi kommunikációban nem lenne rendszer, akkor nem lehetne tömöríteni. Illetve kvázi egy statikus zajként értelmezhető véletlenszerű választ kapnánk a rendszert működtetve. De tekintve, hogy van benne rendszer, ezért a beletáplált paraméterek közötti mintázat automatikusan kiadja magát, anélkül, hogy bárkinek a mintázat leírására szolgáló matematikai leírással kéne vesződni. A mintázathoz hasonlót tud generálni a rendszer, szinesztéziára is képes, tehát bármilyen térrészletből a mintázatot kvázi kreatív módon bármilyen más térrészletbe, fogalmi tartományba képes átfordítani.
-A gondolkodás, és a tudomány azonban nem így működik, a fő különbség, hogy ezek idő függő mintázatokkal dolgolznak. Ezeket hívhatjuk modelleknek. A lényegét, pedig a különálló, idő függő eredményt adó tömörítési eljárások, mintázatok, gyakorlatilag szabályok és törvényszerűségek adják, amelyek tudományos szabályszerűségeknek, törvényeknek is értelmezhetők.
-Szal, ha az eddigi statikus időfüggetlen paramétermezőt, idő függő függvényekre cserélik, és a függvényeket különböző fázisokban párhuzamosan működtetik, akkor megkaphatjuk azt, ahogy az emberi agy is működik.
Ehhez nagyjából egy jelenlegi teljes az AI-hoz hasonló összetetségű paramétermezővel dolgozó kvantumszámítógép kellene.
Hát nagyjából sehol se vagyunk ehhez képest! XD
#3