#2
Azért az, hogy az oroszokkal idáig jutottunk, pontosabban visszajutottunk a hidegháborúhoz, azért a nyugat az elmúlt 30 éveben elég sok mindent tett. Az hogy egy legyőzött, gazdaságilag összeomlott, a vezetőik részéről teljes őszinteséggel békét kérő, szövetséget ajánló Oroszországgal, most ott tartunk ahol, azért vajon a hidegháborúban "győztes" nyugat vajon mennyire felelős, és ha felelős, mennyit tehetne, a helyzet javítása érdekében?
Oroszország ha a terjesztkedését gyarmatosításnak fogjuk fel, akkor NY-európai szemmel későn indult. És ez azóta is baxa a nyugati hatalmak csőrét, hogy Szibériára, a középkelet fontos régióira, ez a későn ébredő, csinált nagyhatalom rátette a mocskos kezét és úgy integrálta a területek jelentős részét Oroszországhoz, hogy azok sem Napoleon támadásakor, sem Oroszország 1917-es a forradalom miatti bukásakor, sem a náci Németország támadásakor, sőt a Szovjetunió szétesésekor is csak részben szakadtak el. Ellentétben a Brit, Francia Holland, Spanyol gyarmatbirodalmak szinte totális szétesésével. Ez számukra "erkölcsileg" elfogadhatatlan.
Vajon ezen a totálisan elbaltázott helyzeten mennyit segítenek az ilyen, direkt az oroszok ellen irányuló fejlesztések és mennyit segíthetnének a kölcsönösen egymás érdekeinek figyelembevételén alapuló, kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok?
John Lewis Gaddis: A hidegháború c. könyvének előszava (amiben arról magyarázkodik, hogy az a korszak az új nemzedékhez tartozó diákjainak totálisan érthetetlen, és pont ezért kell megírnia könyvet) gyakorlatilag kukázásra kerülne egy új kiadásnál, a beltartalmat viszont mindenki értené. Ez kinek a felelőssége? Nyilván kizárólag Putyiné, általában az oroszoké nem igaz?
#2