#5
Baromi hosszú cikk. Tegye fel a kezét aki végig olvasta! XD
Erre jó az AI majd összefoglalja.
Amúgy szerintem egész jó lett.
Más kérdés, hogy lássuk azt, hogy a gazdaság növekedése milyen társadalmi folyamatokat is indít el. Ahogy a cikk is írja az ipari forradalom idejében az emberek jóléte nem nőtt számottevően, miközben ugye az ipari forradalom haszonélvezőinek vagyona azért elég jelentősen. Marx már rég meghalt, mire az éhinség a szegény rétegek között megszűnt.
A gazdaság növekedésének alapja tehát évszázadok óta az emberi populáció és nem annak jólétének növekedése, aminek az oka mi is? A mezőgazdasági technológiai javulása? Faxt! Az hogy véget ért a kis jégkorszak, melegebb és csapadékosabb az időjárás ezért nő a mezőgazdasági termelés a populáció és így a gazdaság is. (Nyilván a CO2 kultuszhívők pont fordítva látják a folyamat oksági viszonyát).
A tőkés tehát csak akkor volt hajlandó enni adni a melósnak, vagy 8-óra munkaidőt, rendes élet-/munkakörülményeket biztosítani, amikor az kiharcolta. A középréteg életmódja és életszínvonala a nyugati országban pedig az utóbbi 80 évben szinte változatlan, sőt inkább romlik, annak ellenére hogy ezek az országok sokáig a gazdasági növekedés élén jártak. Lakás, nyaraló, 1-2 autó, évente külföldi nyaralás, ez az élet, max. És ha egy feltörekvő ország pl Japán Kína, Kistigrisek elérik azt az átlagéletszínvonalat, amit a nyugati átlagpolgár, akkor az olcsó munkaerő jelentette versenyképességi előnyük megszűnése miatt leáll a további kiemelkedő gazdasági növekedésük.
Az AI/robot alapú termelés növekedésének is van egy erős korlátja és ez a fogyasztás. Fölösleges termelni, ha a melós, az átlagember nem tudja megvenni. SZal, akkor odaadják a pénzt a hipergazdagok a szegényeknek, hogy ők még gazdagabbak lehessenek? Érdekes próbája lesz ez a zsugoriságnak és az előrelátásnak. Az emberi történelem azt bizonyítja, hogy sajnos mindíg a az előbi az erősebb. Szal nem kell félni az AI okozta gazdasági növekedési káosztól. ;)
A cikk ott téved, hogy jó szokás szerint habár nekiállnak a történelmi gyökereket, meg a termelőeszközök fejlődését feltárni, azonban a végére szokás szerint beleragadnak a sztender pénzügyi közgáz posványva, elszakadnak a reálgazdaságtól, elfelejtik azt, hogy a gazdaság a termelés és fogyasztás egyensúlya. Hozzátenném, hogy van legalább egy olyan gazdaság a világon, amely alapvetően nem ilyen pénzcentrikus gazdasági gondolkodáson alapul, és ez Kína.