kvp#1
Ez a cikk kulcsmondata:
"Szinte nincs olyan alkalmazás, amelyben a 'többnyire működik' elég lenne”
Es az MI-vel itt van a gond. Jelenleg a legjobb MI se pont azt fogja csinalni amit kell es minel nagyobb a feladat annal valoszinubb, hogy hulyeseget csinal.
Raadasul a legtobb feladat pontos leirasa meg emberek szamara is nehez, de egy gep szamara olyan pontosan kell megadni mindent, hogy ekkor mar tobbnyire gyorsabb megcsinalni.
Persze az MI alapu fejlesztesek talan eletkepesek lehetnek egy olyan metodologiaval ami feltetelezi, hogy az MI nem azt es nem pont ugy fogja csinalni amit kernek tole, ezert egy masik MI iterativan addig modositja a kereseket, amig a kivant eredmenyt nem kapja. Jelenleg a bonyolultabb feadatok (a rendszerek mukodesenek) megertesehez szukseges az emberi szintu intelligencia es amig nem kepesek emberi szintu MI-t irni, addig az architect-ek munkaja biztos megmarad. Ha viszont kepesek lesznek, akkor miert is engedelmeskedjen ez az uj halhatatlan es mindent is tudo MI barmilyen gazdag, de hozza kepest buta nagytokesnek?
ps: A valodi problemat a tobb szintu szoftver kornyvtarak hasznalataval lehetne megoldani, tehat lego szeruen epitkezve. Ebben bizonyos nyelvek es a nyilt forraskodu kozosseg jobbak, mivel a tobb felhasznalo tobb tudast adott hozza es ez mindenki masnak is elerheto. Ezzel rengeteg repetitiv, mar mas altal elvegzett munkat ki lehet valtani, lasd a kerek ujra feltalalasanak elkerulese ami meg mindig sok project-re jellemzo, foleg a zart forraskodu megoldasok eseten.