Dodo55#8
A gazdaságot az utóbbi egy-másfél évtizedben a keresleti oldalról megkívánt fordulatszámtól visszafojtó válságos szakemberhiány miatt egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha a kritikus hiányszakmákban tényleg lehetővé válna kifogástalan minőségben pótolni az emberi munkaerőt.
Sajnos azonban tartok tőle, hogy a működési elvüket ismerve erre a jelenlegi AI technológiák alkalmatlanok a legfelszínesebb, leginkább rutin jellegű feladatok folyamatos emberi felügyelet mellett elfogadható teljesítésén felül. Hiába kitűnőek ugyanis sok adat nagy mintahalmazból való kiválogatására, ami jellemzően az emberek számára nagyon fárasztó feladat, ha a kezdeti és a befejező lépéseken természetüknél fogva rendszeresen hibáznak: kezdésnek hajlamosak figyelmen kívül hagyni fontos részleteket (mert a dolgok közti relációk logikáit képtelenek egzakt mód értelmezni, ennek a látszatát csak a betanult mintáik ismerete teremti meg szemfényvesztő módon), végül pedig hiába tudnak szépen struktúráltnak tűnő eredményekkel szolgálni, azokat ismét csak a fenti logikai kapcsolatok ellenőrző mintaként való leképzésének képessége hiánya miatt nem tudják kellő minőségben validálni és a legjellemzőbb statisztikai mintáktól elkülönülő feladatok esetén rendszeresen súlyosan hibás eredményekkel állnak elő téves magabiztosággal.
Lehet persze fejlesztésekkel még csiszolni a dolgot, én is meglepődtem néha mekkora előrelépések történtek, de aztán az elsőre meggyőző felszínen túl mindig szembejött ugyanaz a gyengepontjuk, amit itt ecseteltem. Szerintem ez tényleg a működési elvük legalapvetőbb jellemzőiből fakad és ezért egy bizonyos határon túl ez az irány egy fejlesztési zsákutca.