• Nagybela28
    #84
    "És ebben igenis testvér nép az orosz és a magyar.'

    Miért is? A történelem úgy alakult, (különösen az elmúlt 500 évben) hogy mindig sodródtunk az árral. A vezetőink csak a kisebbik rosszat választhatták. Isten igazából a Hunyadiak korától kezdve van egyfajta hanyatlás: törökveszély miatt a kor királyai personalunió-ban gondolkodnak -> Habsburg befolyás/elnyomás, ami ellen többször volt nemesi felkelés (Rákóczi szabadságharc, 48-as forradalom, stb.) -> Első világháború ->Trianon->Második világháború -> 40 év szocializmus -> vadkapitalista államberendezkedés (napjaink).

    Egy valami biztos az elmúlt 500 év történelmében, hogy mi magyarok soha sem voltunk fontosak a nyugatnak, holott Szent István óta hozzájuk akarunk tartozni. Minket mindig a szarban hagytak törökdúlástól egészen 56-ig.

    El kéne már felejteni ezt a Marxista agymosó történelemtanítást. De még az a szerencse, hogy nem minden ember ilyen nyugatvédenc mint te, ezt a neten találtam, éppen aktuális téma az iráni izraeli konfliktusban:

    Tények/Facts: A moszkvai kínai nagykövetség közzétette azon országok listáját, amelyeket az Egyesült Államok bombázott a második világháború után:

    Japán: 1945. augusztus 6. és 9.
    Korea és Kína: 1950–1953 (koreai háború)
    Guatemala: 1954, 1960, 1967–1969
    Indonézia: 1958
    Kuba: 1959–1961
    Kongó: 1964
    Laosz: 1964–1973
    Vietnam: 1961–1973
    Kambodzsa: 1969–1970
    Grenada: 1983
    Libanon: 1983, 1984 (támadások Libanonban és Szíriában)
    Líbia: 1986, 2011, 2015
    El Salvador: 1980
    Nicaragua: 1980
    Irán: 1987
    Panama: 1989
    Irak: 1991 (Öböl-háború), 1991–2003 (amerikai és brit invázió), 2003–2015
    Kuvait: 1991
    Szomália: 1993, 2007–2008, 2011
    Bosznia: 1994, 1995
    Szudán: 1998
    Afganisztán: 1998, 2001–2015
    Jugoszlávia: 1999
    Jemen: 2002, 2009, 2011, 2024, 2025
    Pakisztán: 2007–2015
    Szíria: 2014–2015

    Ez a lista körülbelül 30 országot tartalmaz. „Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy kik jelentik a valódi fenyegetést a világra nézve”.

    Akkor felmerül a kérdés:
    A nyugati társadalom valaha is kifejezte-e haragját az Egyesült Államokkal szemben?
    Volt-e valaha is erős hang ellene?

    Volt-e valaha is egyetlen alkalom, hogy szankciókat vezettek be az Egyesült Államokkal szemben?

    Ez az egész világrendszer, amelyet "nemzetközi közösségnek" nevezünk, néma szemlélője volt annak, miközben az Egyesült Államok banditák módjára támadja a világ országait, és álmaikat szörnyű rémálmokká változtatja.

    Semmi elítélés, semmi feddés, semmi neheztelés.
    Egy gyáva, szégyentelen és képmutató globális lelkiismeret.
    Amire szükség van, az az, hogy ezt a listát ismételten sugározzák minden lehetséges platformon. Videókat kellene készíteni, amelyek leleplezik ezeket a nyugati képmutatókat, és emlékeztetnek minket az USA által világszerte elkövetett bűncselekmények minden tényére.

    A listát az oroszországi (moszkvai) kínai nagykövetség politikai és erkölcsi üzenetként tette közzé egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi média és a nyugati országok határozottan elítélték Irán Izrael elleni támadását, de az Egyesült Államok múltját teljesen figyelmen kívül hagyták.

    A listát azért tették közzé, hogy leleplezzék az Egyesült Államok és a Nyugat kettős mércéjét az emberi jogok, a nemzetközi jog és a globális biztonság kérdéseiben.

    Amikor Irán megtorolta Izraelt, az Egyesült Államok és szövetségesei „globális fenyegetésnek” kezdték nevezni Iránt. A kínai nagykövetség a kritikus kampányra válaszul adta ki a listát, hogy emlékeztessen arra, hogy a valódi fenyegetést egy olyan ország jelenti, amely a második világháború óta több mint 30 országot bombázott.

    Kína álláspontja az, hogy az Egyesült Államok nem jogosult erkölcsi álláspontból nyilatkozni, mivel saját múltja és jelene tele van emberi jogi jogsértésekkel és globális agresszióval.
    Kína a lista nyilvánosságra hozatalával egy szélesebb körű üzenetet küldött:
    „A világnak emlékeznie kell arra, hogy kik a valódi fenyegetés. A nyugati média és kormányok képmutatással járnak el, és amikor az Egyesült Államok mészárlásokat követ el, hallgatnak.”
    Ez a lépés nem csupán diplomáciai vagy információs lépés, hanem politikai válasz és erkölcsi vádirat is az Egyesült Államok és szövetségesei által terjesztett egyoldalú narratíva ellen. (*Zalmay jadoon*)