KGyula1101#1
Ideje volt...
Nem a történetekkel volt/van gondom, hanem egyfelől a szereplőkkel. Röviden: korcs vagy nyomoréklelkű, személyiségsérült rendőrök, akik előéletüket is tekintve, egy normális országban nemhogy rendőrök nem lehetnének, de még abba az utcába sem tehetnék be a lábukat, ahol a rendőrség épülete van... Nem fejtem ki bővebben, mert szerintem, nyilvánvaló.
Másfelől a cselekményt nagyon, sőt, inkább túlontúl átszövi a szereplők nem kicsit bonyolult (fogalmazzunk így) magánélete. Gondolom, ez sokaknak bejön, nekem a hajam hullik például a biszex Christina Alonsotól, aki azon túl, hogy a múltjából eredően labilis (és akkor finoman fogalmaztam), évadokon keresztül őrlődik harmadik kerékként egy szintén biszex, de amúgy heterogén házaspárral (praktikusan együtt él velük), végül a másik idiótánál (már bocsánatot kérek), a fékezhetetlen és ugyancsak "rovott múltú" Jim Streetnél köt ki – aztán mégsem... És ez a depresszióra (is) hajlamos szerencsétlenség a csapat mesterlövésze, akitől az akciók sikere, és sokuk élete függ...
Tudom, tudom, ez csak film (a nejem is mindig ezzel érvel)... De akkor is! Ilyen a valóságban még megközelítőleg sincs. A csapattagok már-már ön és közveszélyesek, és ismétlem: nemhogy rendőrök, de a legfapadosabb biztonsági őrök sem lehetnének egy magára valamit adó városban.
Bocs', hogy ilyen hosszú voltam.