Kryon#15
"Ha a társadalom többnyire olyan emberekből áll, akik racionálisak, képesek hosszú távon gondolkodni és értik a klasszikus liberális érveléseket, azoknak jól felfogott érdekük és motiváltak fenntartani a liberális társadalmat az életük minden területén. Ez egy stabil társadalmat eredményezne, tele olyan ösztönzőkkel, amik az embereket a morális, racionális és kompetens viselkedés területén tartják."
Szerintem pont ennek a viselkedésmintának a hiánya az, ami ellehetetleníti a liberális társadalomnak ezt a racionális belátásra épülő létrejöttét. Hiába élünk ma a korábbi korokban elképzelhetetlen technológiai fejlettségben és jólétben, az emberben továbbra is őskori hardver működik, amit a természet az akkori viszonyokra alakított ki.
Ezért szerintem hibás feltételezés abból kiindulni, hogy az emberek majd megváltoznak, "megjavulnak". Úgy gondolom, a járható út az lehet, ha a természet által adott alapanyagra építkezünk, vagyis az emberi alaptermészet irányából építkezve létrehozunk egy olyan világképet, ami végül a gyakorlatban olyasmi viszonyokat eredményezhet, mint akár a klasszikus liberalizmus, de mindezt úgy, hogy ahhoz az embereknek nem kell megváltozniuk. Ez megkönnyítené az átmenetet a jelenlegi állapotból, mivel ha nem vár el változást az emberek viselkedésében, azzal nyilván jelentősen lecsökken a gát, és a rendszer könnyebben átbillenhet.
Vagyis valamiféle világnézeti/hiedelemrendszert kell felépíteni és elterjeszteni, mint katalizátort. Ami nagyon jól rezonál az ember kódolt gondolati és viselkedés mintáival.
A történelem is ezt a módszert látszik igazolni. Ha ugyanis megnézzük a Római Birodalom bukásától napjainkig, akkor az államhatalom összeomlását követően a hatalmi űrt jellemzően valamilyen vallás töltötte be. A középkori Európában ez volt a kereszténység, intézményesült formájában a Római egyház. Ami kvázi átvette a főhatalmat a feudális anarchiába sűllyedt államoktól, és egy laza hálózaton át valamilyen szinten stabilizálta a rendszert. Az utóbbi időben pedig némileg hasonlót láthattunk összeomló közel-keleti államokban, ahol az államhatalom helyére az Iszlám vonult be, és hozott létre valamiféle rendet.
Nyugaton a helyzet annyiban problémás, hogy jelenleg ilyen egyértelműen domináns hiedelemvilág a nyugati társadalmakban nincs. Az átmenethez, illetve az utána következő állapot stabilizálásához ezt létre kell hozni, valmi újat és nagyon virulenst, hogy gyorsan terjedjen.
Ha ez a katalizátor már adott, akkor a mai lokális minimumból a rendszer átbillentése már sokkal kisebb energiát igényel. Onnantól lényegében már csak várnunk kell. A világ egyre turbulensebb időket él, a társadalmakra és állami intézményrendszerekre egyre nagyobb nyomás helyeződik a legkülönfélébb irányokból. Egyszer óhatatlanul eljut a rendszer a töréspontig, amikor már nem képes a saját homeosztázisát tovább fenntartani és összeroppan. Akkor pedig megtörténik az átbillenés (amennyiben a katalizátor, az erre célzott közös hiedelemvilág adott a társadalomban).
Ez aztán kiépítve az intézményrendszerét fenntarthat egy laza rendet, és összefoghatja a társadalmat a belé vetett hit folyamatos megerősítésével, kialakítva egy szimbiózist. Így jöhetne létre egy minarchiához hasonló állapot, államhatalom helyett valamiféle szabad társadalom fölött őrködő kvázi teokratikus szerveződés formájában. Ami nagyon stabil lehetne, szinte elpusztíthatatlan. (és bónuszként még az iszlamista nyomulástól is megmentené a nyugati társadalmakat, mert az új hiedelemvilág betöltené azt a niche-t, ahova ők így már nem tudnának benyomulni.