CommieSlayer#11
“Innentől pedig az a kérdés, és engem különösen ez érdekel már régóta, hogy mi és hogyan tudna egy anarchiában létező társadalmat olyan szinten stabilizálni, hogy kellően erőszakmentes és kiszámítható legyen ahhoz, hogy abban magas szintű gazdasági és technológiai fejlettség maradhasson fenn hosszú távon.”
A klasszikus liberalizmus mögött az a legfőbb érv, hogy az önkéntes, kölcsönösen előnyös megállapodások mentén működő társadalomnak statisztikailag nagyobb a gazdasági output-ja és nagyobb általános jólétet produkál, mint bármilyen más alternatíva. Aki hajlandó meghallgatni és megérteni az ez mögött levő érveléseket, az tudja, hogy így van.
Ha a társadalom többnyire olyan emberekből áll, akik racionálisak, képesek hosszú távon gondolkodni és értik a klasszikus liberális érveléseket, azoknak jól felfogott érdekük és motiváltak fenntartani a liberális társadalmat az életük minden területén. Ez egy stabil társadalmat eredményezne, tele olyan ösztönzőkkel, amik az embereket a morális, racionális és kompetens viselkedés területén tartják.
Mégis azért tűnik szürreálisnak ez az elképzelés, mert az a rendszer, amiben élünk többnyire rövid távon gondolkodó, irracionális emberekből áll és olyan szabályokat alkottunk, amik többnyire a lustaságot, inkompetenciát, élősködést és rablást jutalmazzák, a tisztességes, kompetens viselkedést pedig büntetik. Nyilván nem fekete-fehér a kép, de ma a társadalom nagy része élősködőkből áll, nem pedig értékteremtőkből. A lényeg az, hogy a rendszer a szabályaival és ösztönzőivel gondoskodik arról, hogy az emberek silány minőségűek maradjanak. Az a nagy kérdés, hogy hogyan jutunk át a szociál-demokrácia (vagy bármi legyen is a neve) lokális minimumából a lejjebb levő klasszikus liberális társadalom völgyébe. Kellene egy nagy erejű lökés a jó irányba, ami ideiglenesen legyőzi a társadalom tehetetlenségét és átlendít minket a másik állapotba, ami utána ismét önstabilizáló lenne. Utoljára szerkesztette: CommieSlayer, 2025.03.16. 16:41:48