#23
Szerintem is ez a narcisztikus/karizmatikus vezetők uralta politikai/közéleti tér nem véletlen.
Poltitikai oldalról, ahogy a demokráciát (többpártrendszert) felváltja a kétpárti diktatúra (legyen mondjuk duokrácia, az jól hangzik :D), úgy szorul vissza a pártprogramokra alapuló kampány, meg a jó diplomáciai érzékkel rendelkező poltiikusokat kiszorítják a karizmatikus, messianisztikus vezető palánták.
Ugye egy pártprogramról tudsz racionálisan dönteni, mérlegelni. A karizmatikus vezetőnek nincs programja, hanem minnél több réteggel próbál egy érzelmi rezonanciát kialakítani. Lexarod, hogy mik a más rétegek, ha a tiéddel már ez a rezonancia megvan. A buborékok nem ütik egymást, nem szembesül a választó azzal, hogy ez a vezető egyszer ezt mondja, aztán azt, mert csak a saját szempontjaira figyel.
Ez végülis azért van így, mert a kétpártrendszer a szavatzatmaximalizálásról és optimalizálásról szól.
Egyrészt a saját tábor maximális mozgósítása a cél, mindenki menjen el szavazni. De ugye a kétpártrendszerben a szavazatok 50%-ára +1-re van szükség a győzelemhez és ezért felesleges további erőfeszítést tenni, mindíg csak egy kicsivel kell nyerni, ez az optimalizálás. Mindennek a végrehajtására pedig nincs is ideálisabb karakter, mint egy gyak háborús uszító, aki elhiteti a saját táborával, hogy ez a végső harc és nem egy ugyan olyan választás, mint amilyen volt az előző öt-tíz is.
Az eredmény végletekig megosztott, hiszterizált háború szerű közélet, akár a fellelkesült rajongók által végrehajtott merényletkísérletekkel.
Nem Trump, vagy Harris, vagy akárki tehet erről. Nem, ez a kétpártrendszer következménye.
Döntsük el, hogy akarjuk ezt? Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2025.02.03. 09:42:14
#23