#4
Elvileg egyerértek, azonban végső soron sokkal inkább a lapra, a kiadóra mint a szerzőre vet rossz fényt a szövegben maradt nyelvtani, stilisztikai hiba. Ezek szakszerű és mind a két fél számára megelégedéssel történő kigyomlálása bizony nem kevés időt, energiát és egyfajta koordinációs rutint követel, amely erőfeszítést a kiadó ezután már nem hajlandó bevállalni. Csak éppen ha ők nem teszik meg, akkor sajnos senki nem is fogja, mivel elsősorban a pályakezdő, rutintalan szerzők hajlamosak formailag, nyelvtanilag, stilisztikailag nem megfelelő szintű kéziratot leadni, még ha a cikk amúgy szakmailag kiváló is.
És a példa mutatja, hogy az MI erre nem használható, mert sem nem valódi értemező intelligencia, ezért a tartalmat, jekentést is szivbaj nélkül változtatja. Sem pedig alapvető szelektív szabályrendszerrel , akár etikai korlátokkal, tabukkal nem bír, igy azonos jelentés megtartása melett is simán ír gyökérséget.
Mindez egy az emberi fejlődéssel foglalkozó szakmai lapnál irónikus szinten szembeötlő kehet. ;)
#4