Bruce_Willis#25
Én kezdtem a személyeskedést?
Minden oké nálad?
Akkor olvasd el újra a 16-os hozzászólásodat, és az azt megelőző én hozzászólásaimat.
"A nárcizmus jele az, amikor saját magadnak vagy a véleményednek túlzott jelentőséget tulajdonítasz. Az meg a szociopátia jele ha mások akaratán átgázolsz, még akkor is ha ezt azzal igazolod, hogy az ő érdekükben cselekszel."
Akkor az elméleted szerint a fél világ, és a pszichológus szakemberek mindegyike nárcisztikus szociopata.
Szerintem nagyon jól van ez így hogy nem lehet minden sarkon drogot, fegyvert vásárolni, és hogy vannak vényköteles gyógyszerek.
Isten ments egy Amerikához hasonló közegtől.
Úgy látszik ide nagyon fura emberek járnak. Nemrég szintén volt valaki aki a fene nagy önrendelkezést hirdetve a szabad fegyvertartásért lobbizott.
Szinte minden pszichológiával foglalkozó szakembertől azt hallani hogy káros a közösségi média. Túlzott jelentőséget tulajdonítok a véleményemnek? Mivel tulajdonítok nagyobb jelentőséget én a saját véleményemnek, mint te a sajátodnak?
Azért, mert én 100 százalékig biztos vagyok abban hogy semmi haszna órákhosszat nézegetni hogy mi történik a facebookon? És hogy ez a mihaszna tevékenység káros? Ezért vagyok nárcisztikus?
Én az alkotásban hiszek, az értékteremtésben.
A nonstop tartalomfogyasztást mihaszna dolognak tartom. Ha pedig úgy alkotnak meg egy szoftvert, vagy szert hogy az függőséget okozzon, akkor az függőséget is fog okozni.
Költözz Philadelphiába, ha ennyire szabad életet akarsz élni. Én nem akarok drogos zombikat átlépve sétálni az utcákon.
Az önkontroll nálam működik, semmilyen függőségem nincs, de nem akarom hogy a körülöttem élők saját maguk döntsék el hogy hogy mikor nyúlhatnak droghoz és fegyverhez.
Ausztrália célja, hogy az ausztrál gyerekek mentálisan egészségesek maradjanak, és ne váljanak frusztrált, depressziós fiatalokká. Abból senki sem profitál.
Nyilván a drogok és a fegyverek sokkal keményebbek mint a közösségi média, csak azért hoztam fel példának, hogy megértsd, vannak területek, ahol indokolt a külső kontroll, mert nem hagyhatjuk teljesen az egyénre a döntést, különösen, ha a sérülékenyebb csoportok védelméről van szó.