#20
Azért a dolgok nem fehérek és feketék. Szerintem. Amerika sem a világ csendőre, mert annak a dolga a rend fenntartása lenne, amit ők csinálnak az viszont arra való törekvés, hogy a saját hegemón hatalmukat fenntartsák. És ők pont azért csinálják ezt, akár megelőző háborúkat is indítva, mert közben a többi feltörekvő hatalom folyamatosan próbálja gyengíteni a pozícióit.
Egyik sem jobb, mint a másik, kár ebből bármilyen szinten is morális kérdést csinálni.
A gond inkább az, hogy azért az USA jelenlegi vezetése láthatólag pont ugyanakkora erőfeszítést fordít a saját táborán belüli, szövetséges államok megregulázására, mint az ellenséges országok valamilyen eszközzel történő támadására. És ebben a szövetségesek megregulázásában láthatólag előbb alkalmazza az ostort, mint a mézesmadzagot, pedig mindkettő kb ugyanakkora költségbe kerül számára és az utóbbi még jobban is illik a nyugat a demokrácia felsőbbrendőségén alapuló kommunikációjához.
Az meg hogy nekünk Oroszország, pláne Irán a barátunk, azért az tényleg barokkos túlzás. Bizonyos szempontból csupán annyiról van szó, hogy összefújt bennünket a szél, amikor a jelenlegi amerikai vezetés eldöntötte, hogy egyaránt ellenfélnek és ellenségnek tekint bennünket. Csak amíg Iránt mindíg is az ellenségének fogja tekinteni, addig bennünket "csak" a legközelebbi kormány/elnök/váltásig fog túráztatni (amelyik előbb bekövetkezik).
Szal ahogy szerintem nem adekvát megközelítés az, amikor a liberális oldal mindent egyfajta nyugati szempontokra leszűkített, de abszolút referenciaponthoz viszonyított moralizálással igyekszik megmagyarázni, erre nem az a realista válasz, hogy az általuk befeketített országokat, erőket tekintjük kisangyalkának, mert nem ez a morális/liberális szemlélettel szembenálló neo-realista nézőpont lényege, hanem hogy az országokat érdek, képesség, lehetőség és vezetői akarat alapon ítéljük meg, inkább csak értékeljük, viszonyítjuk.
#20