#1
Az oktatási rendszer nincs felkészítve ilyenre.
Amíg a gyárak, illetve vállalatok nem látják be, hogy a megfelelő munkaerőt egyéni, célirányos képzéssel kell pótolni, addig gondban is lesznek.
A magas iskolai végzettséggel rendelkezőket meg kell hagyni a fejlesztésben. Mert, ha oda nem kerül elég ember, akkor megállunk a fejlődésben.
A célirányos képzés meg azért kellene, mert a suliban sok mindenről tanul az ember, általánosságban. De csak a munkahelyen fog specializálódni és csak ott tudja a megfelelő szintre fejleszteni a tudását. Akkor meg már lehetne eleve specializált embereket kitanítani. Ráadásul ez nagyban csökkentené a váltás esélyét, hacsak nincs a közelben egy konkurens gyár.
Emellett nem ártana megfizetni sem az embereket, nameg a bér mellett megbecsülni őket ami abból is állna, hogy a megfelelő képzettség és tudás után kellene bérezni őket és nem csak a beosztás alapján.
Sajnos ezt magamon tapasztalom, hogy technikusi végzettséggel én el tudom végezni a feladatom, amihez elvileg nem kell ilyen végzettség, viszont azon kollégák, akiknek éppen megvan a szükséges végzettségük, nem képesek elvégezni a feladatukat, ami ugyan az, mint nekem. A fizetésem meg pont annyi, mint nekik. Ha jön a főnök, hogy húúú, ez a meló nagyon fontos és sürgős, már kész kéne lennie, én meg elmegyek két hét táppénzre, az a nagyon fontos és sürgős meló pont ugyanúgy ott lesz, mikor visszamegyek. Ha annyira fontos lenne, akkor megcsináltatnák mással, ha tudnák. Szerencsére ma már van olyan a cégnél, aki meg tudja csinálni, így nem szakad minden vacak az én nyakamba. Megy az övébe. Két ember a kb. 11-ből.
Ez a tajvani munkakultúra felettébb érdekes. Magyar munkakultúrának is beillik. Már 20 évvel ezelőtt is ment ez. Erre van kitalálva a folyamatos 4 műszak. 4 nap meló, 2 nap pihenés. Megállás csak pirosbetűs ünnepen. Az aktatologatókon kívül mindenkinek. Vagyis technikusnak, karbantartónak is.
De mondjuk a cég anno adott 40% pótlékot minden ledolgozott napra. Ma már nem tudom mi a helyzet.
#1