manypet#6
Semmiféle következetes liberális gazdaságra nem gondoltam, meg nem is írtam. Annyi történt, hogy Kína a 80as években rádöbbent, hogy a korábbi erős szocialista gazdasága totál versenyképtelen. Ezért engedett az állami szorításból. Ezzel egyidőben a nyugat meg egyre inkább szorított. A 90es években már annyira, hogy sok területen szocialistább lett, mint Kína. Így gazdasági tekintetben voltaképpen Kína szabadabbá vált, mint a nyugat Ezt az előnyt fokozta az, hogy nála olcsó volt a munkaerő, míg nyugaton sokkal drágább. Szintén rátett sok lapáttal, hogy (részben az olcsó és feláldozható munkaerő, részben a jóformán nulla szabályozás miatt) a bányászata is rohadt olcsó lett, ezáltal pedig a nyersanyagok is olcsók lettek arrafelé. Ezek mind a cégek versenyképességét növelték, olcsóbban tudtak gyártani. A politikai hatalmuk pedig okosan meglátta, hogy a nyugati cégek simán bemennek Kínába, ha a fenti előnyökhöz ott hozzájutnak. Be is mentek. Csak azzal nem számoltak, hogy a kínaiak mindenféle probléma nélkül el fogják lopni a technológiáikat, illetve el fogják tanulni a módszereiket, stb. És míg régebben az Apple és társai gyártottak mobiltelefont arrafelé, most kínai cégek teszik ugyanezt. És most jött el az az idő, hogy Kína már nem annyira akarja segíteni a nyugati cégeket az országában. A sajátjait annál inkább. Tehát nyilván protekcionista, de ez csak hab a tortán. Mint ahogy az is, hogy a kínaiak erősen nacionalisták. Így ha teheti egy kínai, az kínai cuccot fog venni, nem nyugatit. nyugaton ez nem annyira jellemző. Ezzel bármelyik kínai cég egyből kap egy közel másfél milliárd fős felvásárlópiacot, ahogy belép a piacra. Mielőtt kilépne Kínából, már megerősödött a hazai vásárlókkal. Van egy tömegbázisa, ha úgy nézzük. A nyugatiaknak nincs ekkora, és ott is sokan versenyeznek.
Eredmény:
A kínai olcsó munkaerő, olcsó nyersanyag, olcsó energia, a bazi nagy felvevőpiac és a minimális szabályozás néz szembe a nyugati drága munkaerővel, drága nyersanyaggal, drága energiával és agyonszabályozott környezettel. Egyet lehet találni, melyik lesz olcsóbb és versenyképesebb.
Japán azért kezdi elveszteni a szerepét, mert az olcsó munkaerő megszűnt arrafelé, mára már nyugati szintű. Nyersanyaga nincs, energiája nincs. Ráadásul ott is előjött az, ami nyugaton, miszerint az állam egyre inkább szabályoz mindent. Ezzel lehúzták magukat ők is. De a felfogásuk sem versenyképes. Pl. Japánban egy alkalmazottat nem rúgnak ki a munkahelyéről, hiába lenne más a helyére. Így az idős rétegek vannak alkalmazásban, a fiatalok jó része meg vagy nem is dolgozik (mamahoteles), vagy alkalmi munkákat vállal. Kevesen jutnak be cégekhez, mert az idősek nem mennek el. Ráadásul a korfájuk miatt (ez egyébként Kínánál is gond már) olyan sok az idős, hogy lassan többen vannak, mint a fiatalok. Ez, ha nem változtatnak rajta, mindenképpen bukáshoz vezet. Még akkor is, ha ők is rohadtul protekcionisták. Korea is hasonló, annyi különbséggel, hogy az Japánnál meg a nyugatnál sokkal kapitalistább/szabadabb, így az még tartja magát. De a korfa problémája, a nyersanyaghiány, energiahiány nála is jelentkezik.