#3
Hááát ezzel én azért vitatkoznék. Az tény, hogy ipari termelés szempontjából jelenleg a kínai gazdaság világszinten megkerülhetetlen tényező. De ne essünk már abba a hibába, hogy ezt az eredményt a klasszikus liberális gazdaság alapelveinek következetes érvényesítésének tulajdonítjuk.
Épp ellenkezőleg, egy globalizált, liberális világban egy kellően nagy és kellően védett nemzetgazdaság olyan bázis lehet, amelyen kifejlődött nemzeti vállalatok már kellő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy versenytársai lehessenek a liberális elveket kényszerűen betartó nyugati cégeknek. Ezeknél a feltörekvő országoknál pedig a nemzetgazdaságot, piacot viszont évtizedig protekcionista módon védte az állam. Ezt csinálta Japán, a Kis-Tigrisek és Kína is, hogy közelebbi példát ne említsek. Szintén fontos tényező a központilag kontrollált monetáris politika, ami szintén nem túl liberális megoldás, ennek eredményeképp pedig alacsony árfolyamon tartott nemzeti valuta, amely hatalmas mértékben javítja a versenyképességet.
Miért csinálhatták meg ezt az amerikai zászlóra tűzött globalizmus/liberalizmus ellenére?
Mert Amerikának erős gazdaságú és katonai erejű szövetségesekre volt szüksége a gonosz Szovjetunió/Oroszország elleni harcában, és ehhez szemet hunyt, ha adott ország jelentős liberális deficittel nézett szembe, mind gazdasági, mind politikai értelemben.
Most pedig azt látja a nyugat, hogy ezek a kis hálátlan g.cik képesek akár inkább egymással és pláne az oroszokkal szövetségre lépni (BRICS, SCO), mint velünk. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2024.07.05. 13:29:01
#3