Dodo55#17
A mi korosztályunk 10-12 éves kora körül úgy szabadult rá az internetre, hogy akkor még semmi sem volt szabályozva. Se a fizikai világ szintjén, se a virtuális térben. Egyetlen szabály volt csupán, amit mi magunknak alkottunk: személyes adatnak, teljes valódi neveknek, felismerhető arcképeknek az interneten nincs keresnivalója. Ez egyfajta természetes védekezőreflexként kialakult még bennünk, mert éreztük, hogy egy végtelen szabad térbe lépünk, ahol csak a "természet" lehet az úr afelett, ami oda egyszer bekerül. Aztán jöttek a közösségi oldalak és rászoktatták a társadalom nálunk az interneten kevésbé tapasztalt generációt egy olyan veszélyes mentalitásra, hogy az interneten úgy érezzék, mintha csak otthon lennének.
Elsőre ijesztő, de jobban belegondolva valahol viszont megmosolyogtató látni, hogy gyakorlatilag most jönnek a mai gyerekek és elözönlve ezt a varázslatos dimenziót feladják rendesen a leckét a szüleiknek, akik annak idején a közösségi média mindent bekebelező szörnyetegét hagyták kiteljesedni és rátelepedni a szabad internetre.
#14: Nem szabályokból kell feleslegesen sok és ésszerűtlenül szigorúak, hanem a legfontosabbak megszegésének kell, hogy következetes, kellő visszatartó erővel bíró következményei legyenek. Mondhatni "quality over quantity".