#5
Nem kekeckedni akarok, de a háború az minden csak nem normál eset. Vannak ugyan a háború megvívására vonatkozó nemzetközi szabályok, de azok kb csak arra jók, hogy lemérjük, hogy melyik fél van hátrányban, mert általában a veszítésre álló fél elkezdi őket megszegni. Nem direkt, csak épp próbálja a lehetőségei határait még jobban kihasználni, mert neki muszáj. A győzelemre álló fél mindíg megteheti, hogy kegyet gyakoroljon, gyak betartsa ezeket a szabályokat, amivel magát korlátozza.
Azonban akkor ezt a gondolatmenetet folytatva, úgy fogalmazhatjuk meg a robikutyus problematikáját, hogy az vajon maga mennyire jogképes, de legalább mennyire jelenik meg akár az általad említett távirányított eszközként is a nemzetközi jogban? Hát jelenleg ez kb zéró, amennyire én tudom.
Másrészt folytatva a felvetett problematikát a háború pszichológiai aspektusát kiemelve: a járőröző ember (lásd Afganisztánban) szituációját, a kérdés az, hogy amíg a katona, mint a nemzetközi jog alanya és adott civilek között a megjelenése (fegyver, egyenruha) miatt egyfajta tekintéllyel rendelkező alanyként rendelkezik egyfajta elrettentő, és adott hatalmat kivetítő jelleggel. Ugyanakkor pszichológiailag a robikutyus vajon bír-e ilyenekkel, és mi akadályozza meg az egyszeri polgárt, vagy vicces hülyegyereket, hogy az erkélyről ráborítson egy födör festéket, ezzel gyak megbénítva a szenzotait a gépet hatástalanítva?
#5