Vanek úr#27
Eddig nem írtam (ez után sem fogok, mert nem látom túl sok értelmét), de most azért pár dologra rávilágítanék.
Egyrészt az, hogy kommunistázol mindenkit, aki nem ért egyet veled, az nem azt jelenti, hogy neked lenne igazad; sőt! Mindig az szokott a személyeskedés talajára lépni, aki rájön, hogy nincs igaza, de még megpróbálja menteni a számára menthetőnek tűnő dolgokat.
Másrészt ha értenél a kapitalizmushoz, akkor tudnád, hogy nem azért készülnek így a termékek, mert ez így jó mindenkinek. Ez csak 'nekik' jó, a gyártóknak. Régen tartós cuccokat gyártottak, aztán rájöttek, hogy ha eladtak egy nagyon hosszú ideig működő terméket, akkor annak az illetőnek (sőt a családjának sem) tudnak sokáig eladni semmit. Ezért elkezdtek olyan termékeket árulni, amik gyengébb minőségűek voltak (vagy szándékosan lerontottak benne valamit), hogy rövidesen új terméket kelljen venni (hiszen ez tartotta életben a gyárakat, és a gazdasági növekedést is). Természetesen ez a tervezett elavulás nem tetszett mindenkinek, és megpróbáltak olyan megoldásokhoz folyamodni, hogy kicserélték a gyengébb minőségű alkatrészt, és máris hosszabb ideig tudták használni a terméket (csak hogy egy mai és saját példával éljek: a Logitech olyan sz@r kapcsolókkal szállítja a több tízezer forintos egereit, hogy éppen alig bírja ki a garanciaidő alatt, de ha ~1-2 dollárért rendelsz hozzá minőségi kapcsolót, és berakod, akkor több évig (akár több tíz évig) is használható lesz). Persze erre a gyártók újra léptek, és elkezdtek olyan alkatrészekkel operálni, amiket jelentősen túláraztak, hogy ha akarod, akkor cserélhesd gyári alkatrésszel, de azért éljen benned az is, hogy ha csak egy kicsivel többet fizetsz, akkor már újat vehetsz. Vagyis megy tovább a 'vegyél minél több mindent is' mantra. Sok ember meg megy is ezzel a jelszóval, és még boldog is azért, mert megvezetik (mást meg lekommunistáz, mert beragadt neki valami).
Harmadrészt rengeteg olyan törvény van mindenhol, ahol a vásárlót védik a gyártók túlkapásaitól. Ilyen a kötelező szavatosság/garancia (ha ez nem lenne, akkor lehet, hogy még a selejtet is eladnák nekünk, és ennek örülnünk kellene); ilyen a netes vásárlás utáni visszavásárlási lehetőség (rengeteg olyan eset volt, ami esetén neten vagy élőben eladtak neked valamit, miközben meg nem azt a terméket kaptad, amit ígértek), ilyen a monopolhelyzettel való visszaélés szankcionálása, vagy a kartelezések elleni fellépések, és még sorolhatnám. Vagyis rengeteg olyan szabályozás van, ahol a gyártók ellen lépnek fel, hogy ne élhessenek vissza a helyzetükkel. Most a rengeteg (akár veszélyes) szeméthegy ellen (is) lépnek fel, hogy a túltermelés egyik rossz mellékhatását csökkentsék.
Negyedszer ha egy javítható mosógép bizniszt szeretnél beindítani, akkor egyrészt k@ sok pénz kellene hozzá. Másrészt hiába lenne sok pénzed, hiába építenéd fel a gyáregységeidet, hiába lennél olcsóbb (az elején), a 'nagyok' bármikor keresztbe tehetnek. Akár a felvásárlással (beolvasztanák a cégedet a sajátjukba, majd megszüntetik a portfóliódat), akár a kemény árversennyel (a nagyok hosszabb ideig tudnak bevállalni veszteséges működést, ami után a céged szépen lassan csődbe megy, majd visszaemelik az áraikat a nyereséges működési magasságokba), akár 'összekacsintós' áremelésre késztetve téged. Mert az 'igazi' kapitalizmus arról szól, hogy vagy egy cég marad életben, aki bekebelez mindenkit; vagy az életben lévők megegyeznek az egymáshoz árazással, hiszen akkor mindenkinek jó lesz a nyereséghányada. Hiszen a kapitalizmusban ez a legfontosabb és a minden: a nyereség.
Az adóra meg már nem is reagálnék. Kíváncsi lennék, hogy élnél meg, ha nem lenne állam, és nem lennének az állam általi ingyenes szolgáltatások. Mert bemondani bármit lehet. De a valóság már más kérdés. Utoljára szerkesztette: Vanek úr, 2023.12.10. 00:38:08