#1
Ennek a kérésnek van jó pár aspektusa, dimenziója.
1. Emberi, személyes, pszichológiai szint. A fenti témával kapcsolatban a kérdés az átlagember számára leredukálódik arra, hogy a jelenségek idegen eredetűek, vagy sem. Pont.
Erre világított rá Jung, meg más lélektani szempontból ezt vizsgáló kutató, hogy itt gyak a transzcendens dolgok, gyak isten/vallás modern, gyak ateista megjelenését látjuk. Főleg hogy az "ufókat" olyan jellemzőkkel ruházzuk fel, amelyek régebben isteniek, vagy a fensőbb világ lényeinek sajátja volt: elsősorban magasabb tudás, és hatalom, esetleg az előbbieket kihasználó gondoskodás, megtorlás az ember felé, illetve magasabb erkölcsiség.
2. Tudományos szint. A NASA elsősorban ilyen szempontból vizsgálja nyilván a jelenséget. Nála két dilemma merül fel, mindkettő a tudományos kutatáshoz, annak módszertanához kapcsolódik. Először is az észlelésekből befolyt infó, adathalmaz nem tesz lehetővé igazán mély tudományos kutatást, mert eleve nem tudományos igényű munkához kapcsolódóan, hanem pl repülésbiztonsági/irányítási okokból keletkezik az adat. Másodszor a jelenségek megragadása, a vizsgálat hatókörének meghatározása, mint minden tudományos problémánál, alapvető kérdés. Bizonyos jelenségek eleve kieshetnek, mert nem vizsgálhatónak minősítjük, annyira extrémek, teszem azt emberrablások esetei. Ezek után viszont egy tudományos onanizálásba futhatunk bele, mert felsoroljuk az ismereteink alapján magyarázható eseteket, oszt annyi. Ha viszont messze túl lépünk az ismereteink határán, akkor belekerülhetnek az extrém esetek is, de akkor meg olyan módon kell az ismereteinket alapfeltevésekkel kibővíteni, hogy azok már nem lesznek eleve tudományosan bizonyítva. Szintén ha elfogadjuk az emberrablásokat, akkor el kell eleve fogadnunk azok végrehajtóik valódiságát is, vagyis pl az idegenek létezését, mint alap kiindulási pont. Szóval találni kell egy olyan anomália halmazt amely kutatható, és tudományos haszonnal kecsegtet, úgy, hogy mindeközben a jelenlegi ismereteinkre épül, azt jelentősen nem haladja meg.
3. Légtér szuverenitási kérdése. Az észlelések nagyrésze ehhez kapcsolódik, gyakorlatilag a légvédelem/légierő/repülésirányítás/civil pilóták által észlelt és sikertelenül azonosított forgalomról van szó. Ez egy szakmai kérdés. Adott technikai eszközök (pl. radar) mindig is produkáltak fals jeleket (amelyek többségét a digitális feldolgozás már kiszűr), vagy voltak olyan légköri jelenségek, amelyek megzavarták akár a vizuális, akár a műszeres észlelést. Ezek nagyrésze ismert. A fennmaradó magyarázatlan észlelések egy töredéke azonban olyan technikai eszközök lehetnek, amelyek gyak megsértik adott ország légterének szuverenitását, pl drogcsempész gép, amely tény viszont a légvédelmi, légtér szuverenitásért felelős rendszer hatékonyságának kérdéseit veti fel. Ez elvezet a köv területre.
4. Politikai szempont. Az UFO kérdés, gyakorlatilag a légtér szuverenitáshoz kapcsolódó társadalmi elégedetlenség politikai kezeléseként is értelmezhető. Az 50-es években, amikor a politika háborús hisztériáig eszkalálta a nagyhatalmi szembenállást, ugyanakkor ezáltal eleve elfogadhatatlanná is tett minden olyan kiszivárgott esetet, amikor kiderül, hogy a légtérszuverenitás sérül, tekintve hogy az akár egy ellenséges felderítő, ne adj isten nukleáris csapásmérő repülőgépek miatt következhet be, amely szituáció azt jelenti, hogy minden eset potenciális tömeghisztéria forrást is hordoz magában. Ennek a belső ellentmondásnak és kényszernek a feloldására az UFO, mint az aktuálpolitikai, globális biztonsági helyzetről leválasztott, elvonttá tett jelenség, ezért ideálisnak mutatkozott ennek a potenciális hisztéria veszélynek a kezelésére.
A globális biztonságpolitikai krízis ismét fokozódik, tehát ahogy az 50-es években, ismét sláger témává válik a ZUFÓZÁS.
#1