FICEK9#6
Kicsit szélsőséges miNimAL és kvp álláspontja is, de sok bennük az igazság.
Pl az irodalom jelen formájában tényleg túl van tolva, de mindig szükség volt rá, mert ezek a nehéz szövegek kellenek pl a későbbi életben a sok túlbonyolított jogi, műszaki, orvosi, stb. szöveg megértéséhez amik minimálisan kellenek a hétköznapi életben. Lehet nem lett volna annyi bebukott, síró-pityogó devizahiteles, ha annó szövegértés órán odafigyelnek. Viszont az igaz, hogy a bonyolult szövegek megértését lehet jobb lenne már kissé hasznosabb szövegeken megtanulni, amire az épp adott generáció fogékonyabb és hasznos is egyben!
A reál tárgyak teljes elhagyása pedig nettó öngyilkosság lenne, lásd ha valaki benzinnel akar begyújtani, vízzel oltja a kigyulladt sütőolajat, nem tudja kiszámolni egy házfelújításhoz kb. mennyi glett és festék kell, hogy ne qrja át a "kedves" vállalkozó, stb... Na ebben is elég életképtelen a mai világ. De itt is kellene az ésszerűsítés és a mai világba illeszkedő problémákra koncentrálás az iskolákban. Az én tanáraim közt még voltak olyanok akik rendszeresen a való életből hoztak sok-sok példát hogy mi miért van és mire lesz jó nekünk az életben. Sajnos a mai oktatás inkább lexikális és túl elméleti. A digitális technikát ezekkel kombinálva indirekt módon kellene oktatni. A digitális dolgokat az oktatás eszközeként, használat közben, más tantárgyakkal együtt oktatva kellene a mindannapi élet részévé tenni. Ennek egy akadálya van jelenleg, ez pedig maga az ember, aki lassú, mert hiába tanulja meg egy tanár 3-5 év alatt egy 5-10-15-stb évvel ezelőtti tematika szerint a szakját bármilyen jól, mire tanár lesz már elavultnak számít és ez egyre jobban gyűrűződik befele a gyorsuló világban. Ezt a lassúságot oldhatja meg az MI, csak azt is ésszel kell használni, figyelembe véve a múlt hibáit is és nem csak 2-3 éves adatokkal "okítani".