Vanek úr#6
Hehehe. Nekem erről eszembe jutott a kommunizmus. "A vas és acél országa vagyunk!" mondták akkor. Most ugyanez, csak az évek változásával: "Az akkumulátorok országa leszünk!". Miközben mi mindig is mezőgazdasági ország voltunk, és várhatóan még az is maradunk. Ha Ukrajna csatlakozik, akkor sem lesz nagy változás. Eddig is sok gabona ment/jött tőlük az európai piacra (főként az olaszok, meg még pár ország 'délen' vásárolt tőlük - ha jól emlékszem, egy írásban az volt, hogy az olaszoknál 90%-os volt az ukrán gabona mennyisége korábban is), ez után sem lesz több. Ráadásul az EU minden csatlakozótól kér valamit, amit teljesítenie kell, hiszen a mostani EU-n belüli gazdák érdekeit is védi - az Ukránoktól várhatóan azt, hogy csak bizonyos mennyiségű gabonát termelhetnek (mint ahogy nálunk is ilyen volt a cukortermelés/-gyártás és a szőlőtermesztés/borkészítés visszavágása is). Persze ettől még lehet a mezőgazdaság mellett ipar is, hiszen ha nő a GDP, akkor az csak jobb lesz. Viszont nem mindegy, milyen módon hozzuk ezt be. Ha 'erővel', akkor csak addig maradnak, mint a korábbi gyárak is: felveszik az állami támogatásokat, termelnek a saját hasznukra, majd pár év múlva lelépnek. Mert sajnos a mai itthoni környezetben, ahol havonta találnak ki új 'extraprofitadó' elvételeket hasraütésszerűen, nem sokan maradnak meg. Tavaly 4ezer kiskereskedelmi egység szűnt meg, több, mint eddig bármikor. Még a COVID alatt is kevesebben dobták be a törülközőt, mint most. És akkor még a gyárakról nem is írtam, hogy az elmúlt években hogy jöttek-mentek az ilyen-olyan összeszerelő gyárak.
Vagyis van lehetőség sok mindenre. Főként a mezőgazdaság fejlesztésére. De amíg a Mészáros-féle emberek csak azért vették meg a földeket, mert az EU támogatást ad azokra akkor is, ha nem csinálnak rajta semmit, addig tényleg nem lépünk előrébb mezőgazdaságban sem. Sőt; az igazi gazdálkodók meg föld nélkül mehetnek a sóhivatalba (vagy a csak pár évig működő összeszerelő üzemekbe).