#7
Ha most eltekintünk a háttérhatalmi és globális romboló folyamatoktól pusztán a technikát és annak jelenlegi, közel-jövőbeni alkalmazását vizsgálva kijelenthető, hogy az AI művészeti területen nem konkurense az embernek, hiszen a művészet sokkal több holmi algoritmusok működésénél.
Egy AI utánozhat, összekeverhet, geometriai, számsori mintákat alkalmazhat, de nem tud allegorizálni, mondanivalót közölni, értelmet átvinni. Ezek nélkül pedig nincs művészet.
Ahogy Marlon Brando szerepelt a Vágy villamosában vagy a Julius Caesarban, ahogy Latinovits Zoltán akár csak beszél, ahogy hangsúlyoz, kiemelve rejtettebb érzelmeket arra egy gép nem képes.
Ahogy Munkácsy Mihály beállított kompozíciót és alakokat ábrázolt, ahogy akárcsak középkori festők használták a szimbolikát rámutatva a többszörös értelmezésre, arra egy gép nem képes.
A Szent-Péter bazilika egyetlen szobra, díszítménye sokszorta meghaladja azt a tárgyi, esztétikai és a humánummal, szakralitással kapcsolatos tudást, amit egy modern ember vagy egy számítógép vagy azok hálózatának valaha birtokában lehet.
Persze, a posztmodern művészet, ahol az alkotó akár az asztalra is kakilhat a haladó szellem szerint, az teljes mértékben helyettesíthető a géppel, de a valódi művészek (akiből ma már egyre kevesebb van, sőt ritka mint a fehér holló) nem pótolhatóak.
Hogy XY grafikus elveszíti a munkáját, mert egy számítógép rajzol helyette logókat, az nem veszteség. Eddig ő volt a robot, végre felszabadult, tud mást csinálni pl. valódi alkotói munkát.
Tehát etekintetben nem az AI fejlődése a baj, hanem a művészetek silánysága, degradálódása.