nkmedve#39
"A politikában a "lehet" meg a "soha"-ra hagyatkozni életveszélyes tud lenni.. itt folyamatok vannak amit csírájában kell elfolytani. A logikád mentén ha nem megalapozott Putyin paranoiája akkor, hogy kommentálod a kubai rakétaválságot és az arra adott USA reakciókat, mert ennyi erővel akkor Kubába is teljes nyugalommal lehetnek orosz rakéták USA-nak semmi baja nem lehet vele?"
A kubai helyzetet azért nem venném ide, az egy erősen robbanékony helyzetben volt nyilvánvaló provokáció az orosz részről, ráadásul ott atomfegyverek telepítéséről volt szó, majdhogynem világvégét okozva. Ilyenfajta provokáció a NATO részéről nem volt az utóbbi időben, sőt a nyugat konkrétan beleegyezett abba, hogy Putyin magához csatolja Krímet annak idején, az akkori szankciók tényleg csak kirakatba voltak jók.
Az, hogy ezelőtt X évvel a NATO telepített Aegis rendszert néhány országba, ami mára elavult (az oroszok szerint legalábbis) messze nem olyan szintű provokáció ami egy ilyen reakciót válthatna ki egy épelméjű vezetésből. Szóval lehet, hogy a NATO-paranoja megalapozott Putyin szempontjából, de én valószínűnek tartom, hogy a jelenlegi helyzetben inkább más van a dolgok mögött. NATO ide vagy oda, az Ukrajnai vezetés lecserélése most azonnal nagyon fontos volt Putyinnak, annyira, hogy ezért mindent kockáztatott.
Abban egyetértek, hogy legjobb lett volna leülni egy tárgyalóasztalhoz és átbeszélni ezt, de az utóbbi időben látszólag az orosz fél akarta ezt a legkevésbé. Először kivezényeltek pár tízezert katonát a határ mellé, majd pedig olyan feltételeneket állítottak ami nyilvánvalóan senkinek nem volt elfogadható.
#36 Érdekes elképzelés, és nem zárnám ki, hogy Putyin szándékosan van bűnbakként beállítva. Ez viszont nem érzem, hogy sokat javítana a helyzeten az orosz nép szempotjából. Valószínű, hogy a NATO-val való szembenállás, Ukrajna orosz kontroll alá való visszaállítása fontos stratégiai célok amiben a népakarat és a politikum rezonál. Ugyanakkor az elvárt módszerekben már lehetnek eltérések. Nem gondolom, hogy akár a nép, akár a Putyin mögötti politikum hajlandó lett volna kockáztatni ilyen szintű szankciókat, valamint a lehetőséget, hogy egy félresikerült invázió után az ország katonai megítélése ilyen szintű csorbát szenvedjen. Szerintem sokkal inkább az történhetett, hogy túl nagy lett a nyomás Putyinon, ő pedig a lehető legrosszabb utat választotta. Lehet wishful thinking, de én semmilyen esetre sem szeretném azt gondolni (és nem is láttam még erre vonatkozóan bioznyítékokat), hogy ez a háború ilyen formán a nép akarata lett volna.