Vanek úr#31
Így sem értem, ez hogy jött ide. Nem ez volt az, amiért felszólaltam. :)
Másrészt így sincs igazad. Egyrészt a szabadalmi rendszernek pont az a lényege, hogy megvédje a feltalálót. Nem a tőkéseket, hanem a feltalálót. Aki pénzt ölt abba, hogy kitalálja azt, amit kitalált. Viszont az, hogy eladja ennek a használati jogát (akár aprópénzért) egy szervezetnek, az már az ő döntése. Attól még a szabadalmi rendszer azt védi, akinek joga van használni az adott szabadalmat. Védi attól, hogy más 0 befektetéssel az ő munkáját felhasználva (pontosabban: ellopva) használhassa azt (ahogy azt Sequoyah is elmondta hosszan, sokat a lejjebbi vitáitokban - hiszen akkor senki nem fejlesztene semmit, ha nem térül meg a befektetése, mert úgyis használni fogják mások is; vagyis akkor inkább megvárja, amíg más (sok pénzért) kitalálja).
A (film- és) zeneipar pedig egy kicsit másként működik. Ott van egy szervezet, amely 'őrködik' a tagjai művei felett. Vagyis igaz, ő szedi be a hasznokat, és szed le belőle magának valamennyi sápot, de ugyanakkor ő is az, aki felszólal az ellen, ha bárki engedély nélkül használna fel valamit a tagjai alkotásaiból. Vagyis mintegy őrködik is a művek felett, így nem kell a zenekarnak ilyen dolgokkal is foglalkoznia (mint egy menedzser, aki szintén sok minden mellékes munkát le tud venni a művészek vállairól). Vagyis mondhatjuk, hogy egy szükséges rossz, mert így nem a zenekarnak kell bíróságra járnia a koncertek helyett, hanem csak csinálják az új számokat, amikért kapnak jogdíjakat a jogvédőktől.