t_robert#9
Valójában a műholdakon használt eszközök nem reaktorok. Hanem úgy nevezett RTG generátorok. Valamilyen rádióaktív anyag van bennük például plutónium, ami a bomlás közben sugárzást bocsát ki, ami melegíti a környezetét. Ezt a hőt fogja fel és alakítja át elektromosságá egy termoelektromos rész. Vagyis ami a hőből elektromos áramot termel közvetlenül. Nem túl jók a hatékonyságuk viszont képesek több évtizeden át áramot termelni. A távoli űrbe kilőtt szondákat is többnyire ilyenek látnak el energiával, mivel a napelem nagyjából a kisbolygó övig vagy a jupiter pályáig adnak valamennyi használható energiát. Utána már a NAP csak egy fényes pontszerű égitest, ami nem ad elég energiát egy napelemhez. Némelyik szonda meg akár 10-15 évet is repül mire elér mondjuk a Plutó távolságába. ott már egy napelem egy szondán már csak disz lenne leginkább. Kínos az a dologban a földkörüli pályán, hogy egy visszazuhanó és szétégő műholdban található egy adag sugárzó, anyag ami szétszóródik a lezuhanási területen szennyezést okozva. Illetve léteznek pár tonnás műholdak is, amik már egyfajta reaktorral is rendelkeznek. Hasonlókkal amit pár száz kg-os tömegben létre lehet hozni. De az űrkutatásban használ energia telepek döntő része az RTG generátor.