#21
Teljesen tévúton jársz, és most nem az érvelési hibáidra, meg a kisiklott logikádra gondoltam, de az sem segít - természetesen.
Egy királyságban nincs szólásszabadság, de nem is mondja azt senki és nincs is arra igény. Isten vagy a király káromlása nem valós igény, hanem hecc, illetve a rombolásnak egy formája. Attól, hogy ezt megengednénk, nem jobb, hanem rosszabb lesz a társadalom. És ez így van minden szabályozással, ami a klasszikus rendet tartja fenn.
"Középkorinak", tehát elavultnak titulálnak egyesek olyan szabályokat, hogy a rablógyilkos kivégzést érdemel, de valójában mást nem is érdemelhet, ha az igazságosságot tartjuk szem előtt, a jó-rossz balanszot. Egy ember életét oltotta ki ráadásul nem véletlenül, hanem készakarva. A talio-elv a legigazságosabb törvénykezés, ami valaha létezett. Minden, ami annál mérsékeltebb, az elcsúszott balanszot eredményez. Egy társadalmat működtetni kell, amire csak szabályok alkalmasak. Ha kettős mércével mérünk, vagy toleránsak vagyunk, a bűn tobzódni fog.
Bűnöző szubkultúrában felnőtt emberek nem alkalmasak arra, hogy a társadalom teljes értékű tagjai legyenek, hiába simogatjuk a fejüket, azt a mi gyengeségünknek és újabb bűnözési lehetőségnek fogják fel.
Ha bizonyos népcsoportok hosszú évszázadok során nem tudtak integrálódni a többségi társadalomba és nem népviseletükkel, hanem agresszióval és bűnözési hajlammal térnek el a befogadó néptől, akkor ott a kisebbséggel van probléma. Azt a problémát pedig nem oldja meg a pumpált pénz és a pozitív diszkrimináció, az csak még erősebb határvonalat rajzol, illetve rombolja a többségi társadalmat.
Ha két eltérő rendű csoportot próbálsz egyenrangúan kezelni, legyen bármi alapja is a hierarchiának, az alacsonyabbrendűé lesz az általános, hiszen az csak szívós munkával tudna esetlegesen közelíteni a kiválóhoz, viszont a kiválót visszafogva (lenyesve) megkapod az egyenrangúságot. A nivelláció csakis így mehet végbe.
Évszázadokkal ezelőtt az adott csoport mondjuk a hegyekben élt saját közösségekben, nem termelve értéket, de nem is élősködve másokon, köszönhetően a szigorú és a fenti realitást figyelembevevő törvényeknek. Mindenki a helyén volt.
Ma meg összekutyulva minden kultúra szűk nagyvárosokban, egyformán kezelve mindenkit, így valójában senki nincs a helyén, mindenki tévelyeg, csapong. Fals, "életművész" karrierek az ambíció középpontjában... egy globális, kifordult, beteg társadalomban.
A legtöbb ember ma rossz irányba halad hazug elvek, hamis eszmék mentén.
Demokrácia soha, sehol nem létezett. Elviekben is csak pillanatig létezhet mert vagy diktatúrába vagy anarchiába fullad. Mégis ez az abszolút tévút a fősodratú eszme még a(z úgynevezett) jobboldalon is.
Modern, úgynevezett liberális demokráciánkban azt hazudják, hogy demokrácia van és pláne liberális, de mint írtam a #13-ban, a szabadságjogok egyre csak csorbulnak, egy összeomlás vagy kemény diktatúra felé haladunk.
Ez a fajta diktatúra pedig nem csak hogy más attól, hanem pontosan ellentéte a tradicionális királyságnak. Egy fejreállított hierarchia valósult meg, ahol a nemes jellem hátrány, a megtévesztés, a bűnös élet pedig előny.
És ha minimális alapja is van annak a transzcendenciának, amit a királyság sugall, akkor ez a modern, globális civilizáció nem isteni, hanem ördögi. De ha eltekintünk ettől a (vallási) aspektustól (amit nem javaslok), a fentebbi mondatok akkor is adekvát megállapítások.
#21