#94
Olvasva, ízlelgetve az előző hozzászólásodat én azért, annak tartalma ellenére is optimista vagyok veled kapcsolatban, bár nyilván ezt racionális indokok nem támasztják alá. ;)
Láthatólag, talán kezded megérteni, hogy hogy is működik ez a dolog.
Igen, az emberi tevékenység, aminek fontos összetevője a CO2 kibocsájtás, belepiszkál egy nem egyensúlyi visszacsatolásos rendszerbe. Ennek fő összetevője a légköri vízgőz, aminek két ellentétes visszacsatolási folyamata is van. Az egyik a melegedést, a másik a lehűlést segíti elő. (Utóbbi folyamat kb, csökkenő vízpára, kisebb üvegházhatás, lehűlés, fagyott csapadék hosszútávú megmaradása a felszínen, magasabb albedó, kevesebb elnyelődő napenergia, további hűlés, további víz kicsapódása, még kevesebb üvegházhatás, további hűlés, stb).
Szal igen egy magasabb hőmérsékletnél az óceánok többet párologtatnak, alacsonyabb hőmérsékletnél meg kevesebbet. Ezt megérteni szavaiddal élve valóban kiscsoportos szint. Két klimatikus végállapot van, mint írtam, a teljesen jégmentes és a teljesen eljegesedett Föld, ezek és csak ezek tekinthetők egyfajta egyensúlyi állapotnak. Az utóbbi pár millió (pár 10 millió) évben egy kevert állapot van jelen, ahol mind az eljegesedett és a jégmentes állapot is megtalálható, amelyek ellentétes visszacsatolásokat jelentenek. Az ilyen klimatikus állapot viselkedése azonban fokozottan kaotikus és maximálisan érzékeny a kis hatásokra, amilyet jelen esetben az emberi behatás, kiemelten a CO2 emelkedése jelent. Utóbbi hatásának érvényesülése azonban bonyolult, egyrészt a biológiai folyamatokon keresztül erősödhet, gyengülhet, másrészt egy CO2 szint fölött gyak megszűnik.
Szóval lassan talán neked is lejön, hogy az a minden ovis mesekönyvben szereplő kép, hogy a rosszbácsik által kibocsájtott CO2 önmagában lineárisan, sőt hokiütőként emeli a hőmérsékletet (akár a Vénuszi forróságig - ami nettó baromság), mondjuk úgy túlzottan leegyszerűsített. Finoman szólva.
#94