• NEXUS6
    #8
    Szép hosszú elmélkedés. 1-2 megjegyzést tennék.
    A dinók, habár hosszú évtizedekig csupasznak és hüllőkhöz hasonlóan ábrázolták, és gondolták is öket, a mai álláspont szerint gyakorlatilag a madarakhoz álltak közelebb. Állandó testhőmérséklet, üreges, könnyített csontrendszer, fejlett légzőrendszer, fejlett érzékszervek és idegrendszer. Ha a madaraknál látható megoldásokat nézzük, hatékonyságban a fenti területeken a mai emlősökön is túltettek. Pl. a madarak központi idegrendszere egy viszonylag sokkal kisebb tömeg és térfogat mellet is fejlett társas és kommunikációs képességeket biztosít. Az emlősök kb a korai dinókkal egyidőben jelentek meg, fejlődtek ki az emlősszerű hüllőkből. A dinók alatt az emlősök nem kaptak szerepet, talán pont a kevésbé hatékony megoldások miatt. A dinók kihalásával azonban üres életterek maradtak, amit a pont kis átlagos testméretük miatt kataklizmát túlélő emlősök és a dinók egyetlen fennmaradt ága, a madarak népesítettek be a felpörgött evolúció hatására létrejövő fajokkal.

    A fentiek értelmében a dinók kora még nem ért végett, tekintve, hogy jelenleg kb 2X annyi madárfaj él a Földön, mint emlős faj!

    A 65 millió évvel ezelőtti nagy kataklizma hatását a fajgazdagság tekintetében kb 5 millió év alatt állította helyre az élővilág. Pl. kb. ekkortól több méteres, röpképtelen ragadozó madarak és az az új emlős megafauna népesítette be a Földet. Az emlős megafauna közel hasonló méreteket ért el, mint korábban a dinók.

    Azonban kb 5 millió évvel ezelőtt a korábbi korokhoz képest kirívóan alacsony CO2 szint, és az emiatt szélsőségesen változó, egyre inkább hideg, jégkorszaki klíma miatt jelentősen csökkenni kezdett a vegetáció nagysága, ami már sokkal kevesebb nagy testű élőlényt volt képes eltartani. Ekkortól fokozatosan eltünt a megafauna nagy része, aminek részét képezték pl. az úgynevezett hatalmas röpképtelen gyilokmadarak is (terror birds, Phorusrhacidae). Ma a megafaunát a pár millió évvel ezelöttihez képest kb 1/10 annyi faj képviseli, amelyek jelentős része veszélyeztetett.
    Ez az utóbbi, viszonylag lassú kihalási esemény aztán más, a szegényes, hidegebb környezethez alkalmazkodni tudó fajok felemelkedését tette lehetővé, pl az emberét.