Lapajka#9
Ez a műfaj, az amerikai abszurd vígjáték (mert az ugyebár angol kissé más, ld az Agyatlan Apartmant vagy a Trainspotting-ot, kb majdben végig hánysz, mégis jó...valódi borzalmakra ill drákmákra épít... Mr Bean is ugyebár konkrétan egy gyogyós lúzer...) tetszhalott, hisz Nielsen-el lényegében egyelőre kihaltak a megfelelő komikusok hozzá. Az agonizáló utolsó rúgása vagy 5 éve a pókember paródia próbálkozás volt, amiben kisebb szerepben, már igen rozogán még játszot Lacibá, de nagyon gyenge volt a film. (A Horrorra Akadva 3-as részére összeállt még ez nagyjából a csapat és ki is hozták, amit lehetettt az "ötletből", de nem lett jó... a többi része meg szót nem érdemel)
Más kérdés, hogy az Airplane a hőskor, az alapozás ideje volt a 70-es években, az első próbálkozások egyike (melyben Nielsen máris kitűnt, holott mellékszerepben volt), még a Nagyon Különleges Ügyosztály is utána indult csak, amikor látták hogy ennek már sikere van... (10 évvel azelőtt még sokkban volt a társadalom, még nem értékelték volna, ki kellett heverni a háborúkat válságokat). Viszont agyalunjk itt azon, hogy pótolhatja-e legalább némileg, legyen bármily tehetség is Neeson Nielsent, holott az Airplane főszereplője nem komikus (), hanem egy balfék, aki sodródik és körülötte bolondozik mindenki, őt forgatják keresztbe kasul, ő csak inni nem tud az átélt háborús sokk miatt és mesélné az életét a gépen, annak aki meghallgatja (csak mindenki beledöglik), más baja nincs; van viszont őrült kapitány, őrült orvos stb stb... De a főszereplő egyébként ő (Robert Hayes), ha ezt a szerepet szánják Neeson-nak abban jó lehet, mert nem igényel komikusi szkilleket... Viszont a Charlie Sheen is érezte ez a flow-t szerintem jól produkált a Nagy Durranásokban, és mint már írtam Jeff Bridges is, tehát lehetnének ők a kapitány és a doki... (esetleg még a Joe Pesci jöhetne szóba, ha vállalná, de nagyon öreg már szegény ő is) és ki tudja, talán sikerülne beindítani újra az amerikai abszurd vígjáték műfaj hajdani bombasztikus sikerszériáját... ami abszolút Leslie Nielsen és LLoyd Bridges érdeme... (legalábbis a színészi aspektusnak)